Donald Kessler NASA-tudós már 1978-ban felvetette: minél több tárgy kering, annál több az ütközés, és annál több a keringő szemét. A rendszer pedig valahol átbillen, és beindul a láncreakció.

A kérdés az, hogy pontosan hol billen át a rendszer.

Egy friss elemzés szerint 400–1000 km magasságban már annyi „egyben lévő” műhold és rakétadarab kering, hogy ha itt történik néhány ütközés, attól összességében egyre több törmelék keletkezik.

A lényeg az 520 km-es határ körül van.

• 520 km alatt ugyanis a keletkező törmelék egy része előbb-utóbb lejjebb spirálozik, belép a légkörbe, és elég. Vagyis ha nem küldenénk fel több új tárgyat, idővel akár meg is állhatna a romlás.
• 520 km fölött viszont több pályamagasságban már „magát eteti” a folyamat: az ütközések új törmeléket hoznak létre, az új törmelék további ütközéseket okoz, és ebből könnyen olyan láncreakció lesz, ami akkor is tart, ha közben nem indítunk új műholdakat.

És igen: épp ebben a magasabb, zsúfoltabb zónában kering a Starlink műholdflotta jelentős része is.

Mit látunk ma?

Az ISS többször pályát módosított űrszemét miatt, a Starlink pedig az elmúlt 18 hónapban átlagosan nagyjából 800 pályakorrekciót végzett naponta. 2025 novemberének végén a kínai űrállomáshoz kapcsolódó Sencsou-kapszulán repedést találtak, valószínűleg becsapódás okozta -- emiatt pedig Kína sürgősségi cseremissziót indított.

Ráadásul ez nem csak az űrt érinti: egy becslés szerint 2030-ig viszonylag magas, nagyjából 2 ezrelék az esélye annak, hogy űrszemét eltalál egy kereskedelmi repülőt az USA belföldi járatain.

Mit lehet tenni?

Ha a jelenlegi, nagyjából 14 ezer műhold egyszerre bénulna meg, egy tanulmány szerint 5,5 nap alatt történne meg az első ütközés. 2018-ban ez a szám az akkori műholdmennyiség mellett még több mint 5 hónap volt. Az ESA több mint 50 ezer 10 cm-nél nagyobb, és több mint 1,2 millió 1 cm-nél nagyobb törmeléket számol, és sürgeti ezek aktív eltávolítását.

Akadnak ígéretes kezdeményezések is: például a ClearSpace-1 2029-re tervezett missziója robotkarokkal fogna el egy 2013-as indításból maradt, 100 kilogrammos adaptert, majd beléptetné a légkörbe.

(Forrás: Sabine Hossenfelder, kép: illusztráció, ESA)