2010-ben Granada környékén a kutatók nagyon különös szeizmikus aktivitást érzékeltek, ami egy kifejezetten bizarr felfedezéshez vezetett: egy óceáni tábla teljesen megfordult a szomszédos lemez alatt – számol be róla a The Byte.

A The Seismic Record-ban közölt eredmények szerint a Gibraltári-szoros közelében található, úgynevezett “Alboran-tábla” teljesen megfordult – ami a kutatók szerint az első olyan eset, amikor ilyen eseményt dokumentáltak. A szokatlan, geológiai “pálfordulást” a “hidratált magnézium-szilikátok” okozhatták, amelyek a felszín alatt mélyen, körülbelül 600 kilométeres mélységben helyezkednek el.

Amikor a földkéreg egyik darabja, vagyis egy óceáni lemez, a szomszédos lemez alá süllyed (amit szubdukcióként ismerünk), általában vízzel együtt merül alá. Ebben az esetben azonban a lemez nem csak egyszerűen alámerült, hanem egy olyan folyamat során, ahol a lemez teljesen megfordult, a rajta lévő víz is egyedülálló módon mozgott. A hidratált magnézium-szilikátok jelenléte kulcsfontosságú volt ebben a folyamatban, mivel ezek a vegyületek segíthetnek a víz mélyebb rétegekbe történő szállításában.

Mindez tudományos szempontból ugyan roppant érdekes, hiszen az esemény rávilágít a földkéreg darabjai közötti összetett kölcsönhatásokra és ezeknek a felszíni szeizmikus aktivitásra gyakorolt hatásaira, a jelenség dokumentációját ugyanakkor egy szerencsétlenség indította el. A Granada alatt 2010 áprilisában lezajlott 6,3-as erősségű földrengés elemzése során bukkantak ugyanis a kutatók ezekre a furcsa eredményekre.

Mint azt Daoyuan Sun, a Kínai Tudományos és Technológiai Egyetem szeizmológusa és a mostani tanulmány társszerzője elmondta:

“Az eredeti célunk nem az volt, hogy elmélyüljünk a mély földrengések mögött meghúzódó mechanizmusokban, mivel ezt a területet a korábbi kutatások alaposan feltárták.

Csak az volt a szándékunk, hogy kíváncsiságból megrajzoljuk a hullámformákat, mivel nagyon sokat lehet tanulni az egyes hullámformákból, ha az ember rászánja az időt arra, hogy közelebbről megvizsgálja őket.

A vizsgálat során megfigyeltük ezeket a furcsa érkezéseket, beleértve a hosszú kodát és az extra fázist” – tette hozzá, utalva a szokatlanul alacsony sebességű rezgésekre.

Ezek az alacsony sebességű rezgések arra utalnak, hogy a szeizmikus hullámok olvadt vagy folyékony anyagokon haladnak át. A szubdukált, azaz a szomszédos lemez alá merülő lemezek pedig gyakran hordoznak magukon vizet, ahogy arról fentebb már beszéltünk. Ez pedig magyarázhatja a megfigyelt jeleket, mivel a víz jelenléte lelassíthatja a hullámok sebességét, ami így végül az említett alacsony sebességű rezgések formájában jelentkezik.

Mint azt Sun még hozzátette:

“Tekintettel a tengerfenék viszonylag fiatal korára a Földközi-tenger nyugati részén, ahhoz, hogy a tábla hűvös maradjon, a szubdukciós sebességnek meglehetősen gyorsnak kell lennie, például mérsékelt, körülbelül évi 70 milliméteres sebességnek.”

Ez a sebesség elég gyors egy geológiai folyamathoz képest – magyarán a tábla viszonylag gyorsan merül a szomszédos lemez alá.

Mindez azért fontos, mert a szubdukciós zónák kulcsszerepet játszanak a földtektonikai mozgásokban és a szeizmikus aktivitásban. A mostani tanulmány becslései pedig a szubdukciós sebesség kapcsán segíthetnek jobban megérteni, hogy ezek a folyamatok miként befolyásolják a földrengések előfordulását és erősségét a Föld különböző részein.

(Kép: Granada, forrás: Pixabay/1919021)