A fekete lyukak, ezek a masszív objektumok, melyek gravitációs vonzásából a fény sem menekülhet, régóta megragadják a tudósok és a nagyközönség fantáziáját. A sci-fiben azonban a fekete lyuk ennél is több: kozmikus időgépek, amelyek lehetővé teszik a múltba és a jövőbe való utazást – de mi ezzel kapcsolatban a valóság? A kérdést Sam Baron, az Ausztrál Katolikus Egyetem professzora járta körbe a cikkében, amit több lap, így a Live Science is leközölt – ennek tartalmát foglaljuk most röviden össze.

Először is kezdjük az alapokkal: mi az a fekete lyuk? Egyszerűen fogalmazva ez tehát egy rendkívül masszív test, amely akkor jön létre, amikor egy haldokló csillag összeomlik. Mint fentebb már említettük, ezek elsősorban a hihetetlenül erős gravitációs mezőikről ismertek, amelyek olyan erősek, hogy még a fény sem tud elmenekülni előlük – épp ez utóbbi ok miatt tűnnek a számunkra „feketének” – mivel nem érzékelünk belőlük érkező fényt.

Einstein általános relativitáselmélete szerint az anyag és az energia különös hatással van az univerzumra, magát a teret hajlítja és nyújtja meg. A fekete lyuk gravitációs tere azonban már egyfajta „völgyet” hoz létre a térben, mintha egy puha matracra helyeznénk egy ágyúgolyót, és a közelébe kerülő tárgyak ebbe a völgybe „gurulnak”. Azt a pontot, ahol a völgy olyan meredek, hogy a fény sem tud onnan kiszabadulni, eseményhorizontnak nevezzük.

Tehát, ha a fekete lyukak ilyen nagy tömegűek és ilyen erős gravitációs mezőkkel rendelkeznek, felhasználhatók-e időutazásra? Elméletileg a válasz tehát igen. A fekete lyukak segítségével a jövőbe történő utazás koncepcióját egy ideje széles körben elfogadták a tudósok, mivel a fekete lyuk erős gravitációs tere miatt lassabban telik az idő a közeli objektumok számára. Például, ha egy fekete lyuk közelébe repülnénk, az idő lassabban telne a számunkra, mint valakinek, aki a Földön tartózkodik – ezáltal előre ugorhatnánk az időben.

Érdekesebb, hogy mi a helyzet a múltba utazással? Itt a dolgok egy kicsit bonyolultabbak. A fekete lyuk gravitációs tere olyan erős, hogy képes meghajlítani az időt is, amitől az mintegy visszatekeredik önmagába időhurkot létrehozva – ez a hurok lényegében egy „időgép”. A zárt időszerű görbeként ismert hurokban lehetővé válna olyan, a térben történő utazás, amely a jövőben kezdődik és a múltban ér véget.

Minden, amit az időutazásról tudni érdemes a tudomány jelen állása alapján Hamarosan új évbe lépünk, ideje tehát megvizsgálnunk, hol tart a tudomány az időutazás kapcsán. Az utóbbi években több kísérletet is végeztek, és kiderült, hogy matematikailag lehetséges a paradoxon nélküli időutazás, ahogy a párhuzamos idősíkok létét sem lehet kizárni.

Mindez ígéretesen hangzik, de a tényleges megvalósítással már több probléma is akad. Először is csak magának a fekete lyuknak a múltjába utazhatunk ezen a módon, ami tudományos szempontból nyilván rendkívül érdekes, de egy pörgős sci-fi regényt már nem lehetne erre alapozni. Ezzel jár az is, hogy ha a fekete lyuk a meglátogatni kívánt időszak után jött létre, akkor nem tudunk oda visszautazni. Másodszor, és sajnos ez jelenleg a legégetőbb probléma mindezzel kapcsolatban: a fekete lyuk elérése a mostani technológiánkkal rendkívül nehéz, ha nem egyenesen lehetetlen. És még ha valahogy sikerülne is egy fekete lyuk közelébe kerülni, át kell lépnünk az eseményhorizontot, hogy bejussunk a zárt időszerű görbébe, ami valószínűleg nem időutazással, hanem a komor, bár rendkívül látványos elmúlásunkkal járna.

Tehát a fekete lyukat elméletileg lehet a kozmosz időgépeként használni, de egyrészt csak komoly korlátozásokkal, másrészt olyan technológiával, ami a számunkra egyelőre csak reményteli álom. Emellett a fekete lyukak működését is jobban kellene értenünk, mint most, hogy egyáltalán el kezdhessünk gondolkozni az időutazás ezen módján.

(Kép: Flickr/Yuri Samoilov)