Március 23-án a Solar Orbiter olyan helyzetbe került, amely 17 fokkal eltér a Nap egyenlítői síkjától, így láthatóvá váltak olyan részletek is, amelyek korábban rejtve maradtak az emberiség előtt. Carole Mundell, az ESA tudományos igazgatója szerint ezek az

„egyedülálló felvételek új korszakot nyitnak a Nap kutatásában.”

Az űrszonda a tíz fedélzeti műszeréből hármat is bevetett, hogy mind a látható, mind az ultraibolya hullámhosszakon adatokat gyűjtsön. Ezeknek a részletes megfigyeléseknek hála, látható lett a Nap mágneses mezőjének bonyolult szerkezete – ez egyébként jelenleg egy fontos fordulópont, egy mágneses mezőváltás előtt áll. Emellett a képek lehetővé teszik a plazmafelhőkben található kémiai elemek nagy sebességű mozgásának a vizsgálatát is, ami kulcsfontosságú a napszél – azaz a Naprendszer űridőjárását befolyásoló töltött részecskék folyamatos áramlása – megértéséhez.

Különösen érdekes, hogy a Solar Orbiter polarimetrikus és helioszeizmikus képalkotó (PHI) műszerével végzett mérések egy figyelemre méltó anomáliát is kimutattak. A Nap déli pólusa a megszokottól eltérően nem homogén, hanem vegyes mágneses polaritásokat tartalmaz: az északi és déli mágneses mezők területei keverednek, amit a képeken vörös és kék foltok jelölnek. Az ESA szerint ez a komplex állapot átmeneti, és a Nap közelgő mágneses pólusváltását előzi meg – ez az esemény körülbelül 11 évente ismétlődik meg. Ez a mágneses átfordulás a napmaximum, azaz a nagy intenzitású napkitörések és viharok időszaka, valamint a csendesebb napminimum közötti átmenetet jelzi, amely az elkövetkező öt-hat év során várható. A napminimum időszakában a Nap mindkét pólusa várhatóan egyenletes polaritást mutat majd, és ekkor egy időre csökken a naptevékenység is.

A Solar Orbiter a Vénusz gravitációját kihasználva továbbra is finomhangolja pályáját. Ennek köszönhetően 2026 decemberében 24 fokos, majd 2029 júniusában már 33 fokos szögből készít majd még részletesebb képeket.

„Ez még csak az első lépcsőfok a Solar Orbiter által kínált új lehetőségek mennyei lépcsőjén” – mondta Daniel Müller, az ESA projekt tudósa. „Ezek az adatok alapjaiban formálják át tudásunkat a Nap mágneses mezejéről, a napszélről és általában a naptevékenységről.”

(Kép: A történelem során először készített felvételeket a Nap déli sarkáról az ESA Solar Orbiter űrszondája, forrás: ESA & NASA/Solar Orbiter/EUI Team, D. Berghmans (ROB))