Képes-e a generatív mesterséges intelligencia (melyek közül a legismertebb a nagy nyelvi modell, a ChatGPT) megismételni az emberi agy memóriafunkcióit? Egy kutatás erre kérdésre kereste a választ, valamint arra, hogy a memória pontosan miként segíti a tanulást, a múltbeli események felidézését és az ötletes tervek kidolgozását – írja az Interesting Engineering.

Eleanor Spens, a tanulmány vezető szerzője szerint a mesterséges intelligencia generatív hálózatok a közelmúltban elért eredmények alapján képesek a tapasztalatokból információt kinyerni. Ez a “kinyerés” a konkrét események felidézését és a lehetséges jövőbeli tapasztalatok fantáziadús kivetítését jelenti. Spens azt is hozzátette, hogy az emlékezés olyan, mint a múlt elképzelése, amely folyamat során a tárolt részleteket a lehetséges végkifejletekkel integráljuk:

“Az emlékezésre úgy gondolunk, mint a múlt elképzelésére bizonyos koncepciók mentén, vagyis néhány eltárolt részletet kombinálunk azokkal az elvárásainkkal, hogy mi történhetett volna.”

A kutatók egy generatív neurális hálózati modellt használtak annak megértésére, hogy az agy hogyan figyeli és memorizálja az eseményeket. Ezt a mesterséges intelligencia-modellt 10 ezer képpel tanították be, amelyek mindegyike egy-egy egyszerű jelenetet ábrázolt – így próbálták meg tanulmányozni az agyi hálózatokban zajló tanulási és memorizálási folyamatot.

A tanulmány két kritikus agyterületre összpontosított: a hippokampuszra és a neokortexre. A hippokampusz az emberi agy egy fontos része, amely elsősorban a memóriával és a térbeli tájékozódással kapcsolatos. Kulcsfontosságú szerepet játszik a tanulásban, az emlékek hosszú távú megszilárdításában és a térbeli információk feldolgozásában. A neokortex az agy legkülső része, és ez felelős a komplex gondolkodási folyamatokért, beleértve az érzékelést, a döntéshozatalt, a nyelvi képességeket és a tudatosságot. A neokortex a magasabb szintű kognitív funkciók és az öntudat kulcsfontosságú színtere, de összességében mindkét agyterület elengedhetetlen a magasabb szintű mentális folyamatokhoz, mint az emlékezés, a tanulás és az összetett gondolkodás.

A kísérletek során a hippokampuszt utánzó hálózat gyorsan elnyelte az egyes jeleneteket, majd ismételten lejátszotta azokat, ezáltal betanította a neokortexet utánzó hálózatot. A neokortex ezután megtanulta rekonstruálni ezeket a jeleneteket, azonosítva a kulcsfontosságú elemeket, például a tárgyak és falak elrendezését. Ez a folyamat lehetővé teszi az agy számára, hogy emlékezzen a múltbeli jelenetekre, és hatékonyan generáljon újakat, az egyes helyzetek egyedi vagy eltérő aspektusaira összpontosítva.

Ez a tanulmány rávilágít az emlékek újrajátszásának fontosságára az agy pihenőideje alatt – ez a folyamat segít ugyanis az agynak felismerni a múlt tapasztalataiból származó mintákat, amelyek elengedhetetlenek a jövővel kapcsolatos előrejelzésekhez és a túlélési stratégiákhoz, például a veszély elkerüléséhez vagy az erőforrások megtalálásához.

Mindez azt is jelenti, hogy az emlékezés tehát korántsem a múlt objektív felidézése – mint azt Neil Burgess, az UCL professzora és a tanulmány szerzője elmondta:

“Az emlékek újrakonstruálásának módja, ahelyett, hogy a múlt valódi feljegyzései lennének, megmutatja, hogyan ötvöződik egy élmény jelentése vagy lényege egyedi részletekkel, és ez hogyan eredményezhet torzításokat abban, ahogyan a dolgokra emlékezünk.”

(Kép: Pixabay/Placidplace)