Évek óta kutatási adatok sora mutatja, hogy az autizmus spektrumzavarban szenvedő gyermekek esetében a problémás viselkedés, például túlzott agresszió mellett emésztőszervrendszeri panaszok is gyakran előfordulnak. Bradley Ferguson radiológus-egészségpszichológus, az autizmussal és idegrendszeri fejlődési zavarokkal élőket segítő Thompson Központ munkatársa háromszáznegyven autisztikus gyermekről és serdülőről készült feljegyzéseket vizsgált át, melyek szerint a páciensek hatvanöt százalékának volt székrekedése, közel ötven százalékuknak hasfájása, harminc százalékuknak hasmenése, huszonhárom százalékuknak pedig hányingere. Ezen emésztőszervi tünetek némelyike különféle viselkedésformákkal, például szorongással és agresszióval társult.

"Kezd érthetővé válni, hogy kapcsolódik egymáshoz a kétféle tünetcsoport. Például a hányingerrel küzdő autistáknál körülbelül tizenegy százalékkal nagyobb valószínűséggel fordult elő agresszív viselkedés. Így, ha a kezeléssel megcélozzuk a hányingert, az agresszív magatartás előfordulása is csökkenhet, ami a páciens és családja életminőségének javulásához is hozzájárul."

Az USA-ban minden ötvenkilencedik gyermek az autizmus spektrumzavar valamely diagnózisát kapja. Mivel ez a betegség hatással lehet a társas képességekre, a beszédre és a nonverbális kommunikációra is, az ezzel élőknek nehézséget okozhat olyan egészségügyi problémák adekvát kifejezése is, mint az emésztőrendszeri diszkomfort-érzet. Fergusson szerint eredményeik kiemelik a gasztrointesztinális tünetek kezelésének fontosságát az autizmussal élők esetében: hiszen sok gyermek és szülő nem képes megfogalmazni kellemetlen érzéseit.

Az autizmus sokkal korábban kimutatható, mint gondoltuk

Az autizmus spektrumzavar (ASD) korai felismerése kulcsfontosságú lehet a megfelelő terápiás fejlesztés érdekében. Legalábbis ezt állítja dr. Karen Pierce, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem kutatója, a JAMA Pediatrics hasábjain megjelent tanulmányban. Pierce és csapat úgy találták, egyéves kor után nem sokkal már megfelelő módon kimutathatók a rendellenesség tünetei, de legtöbbször elkésnek az első vizsgálattal.

Egyre több a bizonyíték, hogy az autizmus spektrumzavar az anyaméhben kialakul, már a terhesség első-második trimeszterében, míg első tünetei egyéves kor körül jelentkeznek. Ilyen lehet, ha a gyerek nem reagál nevének említésére, vagy nem képes megfelelően kommunikálni másokkal.

Ehhez képest csupán három-négyéves korban diagnosztizálják az autizmust – az idegtudományi szakértő szerint a szülők ilyenkorra kicsúsznak az időből, mivel az egy- és kétéves kor közötti időszak döntő fontosságú az agy szociális készségekért felelős területeinek kialakulása szempontjából. A kutató úgy gondolja, hogy korai fejlesztéssel sokkal jobb eredményeket lehetne elérni a gyerekeknél. Kutatásuk során ezerkétszázhatvankilenc kisgyerek vizsgálati eredményeit tanulmányozták, akik közül egyharmaduknál diagnosztizálták az autizmus spektrumzavar tüneteit, kétharmaduknál pedig nem találtak erre utaló jeleket. A diagnózisra a gyerekek tizenkét és harminchat hónapos kora között került sor, az érintett egyharmadba tartozó alanyok pedig az enyhébb viselkedési és nyelvi zavaroktól a konkrét tünetekig mutatták az ASD jeleit.

A tudósok megvizsgálták az egyes életszakaszokban felállított diagnózisok pontosságát: a vizsgált gyerekek nyolcvannégy százalékánál beigazolódott a pszichológusok gyanúja, akiknél pedig diagnosztizálták az autizmus korai jeleit, összesen két százalék volt csak, akik a későbbiekben semmilyen tünetét nem mutatták az ASD-nek.

A tizenkét-tizenhárom hónapos korban megvizsgált gyerekek csaknem hatvan százalékánál jelentkeztek az autizmus jelei későbbi életkorban. Tizennégy hónapos korban ugyanezen arány már hetvenkilenc, tizenhat hónapos korban pedig nyolcvanhárom százalék volt. A vizsgált gyerekek huszonnégy százaléka első alkalommal nem mutatta az ASD tüneteit, később azonban náluk is kimutatták az autizmust. Tizennégy hónapos kor után tehát már pontos diagnózis felállítható, ha megfelelő orvos, megfelelő módszerekkel végzi a vizsgálatot.

Pierce szerint, ha ebben az életkorban felbukkannak az ASD korai tünetei, elenyésző az esélye annak, hogy a gyerek három-négyéves korában a normális fejlődés jeleit mutassa. Éppen ezért fontos, hogy mire ennyi idős lesz már javában tartson a kezelése, ne csak kezdjék meg.

(Fotó: Getty Images Hungary, Unsplash)