Az évek során aztán Affeto sokadik generációs, mesterséges bőrt kapott, illetve pneumatikus megoldással az arckifejezéseinek tárházát is sikerült gazdagítani. A pneumatikus karok mozgása ugyanis az arcizmokat utánozza, ennek köszönhető a keserves arckifejezés a fájdalom megjelenésének a hatására.

Talán nem festi a legkedvezőbb képet a kísérletről, hogy a robotot éppen egy gyerek képére mintázták, ahogy az sem, hogy a kutatók kuncognak, miközben lenyomják a kisülést okozó gombot, ám mindezek ellenére mégsem teljesen öncélú, ami történik.

A cél ugyanis az volt, hogy a robot érezze, felismerje, és kifejezésre is juttassa a fájdalmát. A gép persze nem feltétlen abban az értelemben érzékeli a fájdalmat, mint az emberek, de az elektromosság károsíthatja a robotot, és az erre adott reakció alapján a közelben tartózkodó emberek felismerhetik, hogy baj készül.

Mindez persze egy csomó jelzés gyors átadására is jó. Amennyiben például a robot olyan terhet pakol, amely nagyobb a teherbírásánál, az emberek számára is ismerős figyelmeztetés hamarabb célba ér, mint egy felvillanó felirat egy közeli számítógépen.

Ugyanakkor a fájdalom felismerése oda-vissza is működhet, és ha a robot képes erre az érzésre, akkor empatikusabb lehet az az emberekkel, aminek például a betegellátásban lenne kiemelt fontossága.

Japánban pedig, ahol súlyos gond a lakosság elöregedése, az ilyen kutatások, melyek az emberi munkaerő kiváltására szolgálnak a gondozási ellátásában, egyre inkább megkerülhetetlennek tűnnek.

(Kép: Pixabay)