Gyakorlatilag nincs már mobiltelefon gyorsulásmérő, GPS-vevő, LED-vaku, frontkamera nélkül. Bejöttek és elterjedtek már az alacsonyabb árkategóriákban is a 2-3-4 objektíves kamerákkal felszerelt mobilok. Az ujjlenyomat-leolvasást talán még azelőtt ki is szorítja a szoftveres arcfelismerés - a minden mobilon ott lévő frontkamerának köszönhetően -, hogy általánossá válhatott volna. Az összecsukhatóság pedig a legújabb hype, amiről nem tudjuk eldönteni, elterjed-e széles körben vagy nem.
Van viszont néhány olyan korábbi fejlesztési irány, ötlet, beépített extra, praktikus többletszolgáltatás, ami sosem tudta átlépni az árnyékát. Vannak hasznos kiegészítők, amelyek tán végérvényesen kihaltak vagy megmaradtak egzotikumnak egy-két gyártó egy-két modelljénél, vannak, amelyek sosem kerültek be a telefonokba, holott kiegészítőként több gyártótól is megvehetők. Íme féltucat mobilos extraszolgáltatás, ami, ki tudja, miért, sosem bírt általánossá válni.
Külön kategóriát képeznek a kivetítővel felszerelt mobilok, a "projector phone"-nak még wikipedia-szócikke is van. Több mint tíz éve, 2008 óta léteznek ilyen készülékek! Az első projektoros telefonok még VGA-felbontással kezdték, a maiakat - azt a keveset, ami létezik - fókuszálást nem igénylő lézer-kivetítővel szerelik fel. Mint a Blackview Max 1-et, például:
Valahogy mégsem változott át minden, vagy legalábbis sok mobil zseb-vetítőgéppé. Úgy tűnik, ez az extra nem ragadta meg annyira a vásárlók képzeletét, hogy a gyártók széles körben rárepüljenek erre a fejlesztésre.
Egy mobilról ma már vezeték nélküli adatátvitellel kényelmesen le lehet vezényelni egy prezentációt - amihez viszont praktikus lenne egy lézerpointer. Nem tudunk arról, hogy valaha építettek volna ilyet telefonba, viszont külső kiegészítőként vásárolható az USB-csatlakozóba vagy jack-aljzatba dugható lézermutató mobilokhoz.
Vannak gyártók, aki szinte természetesnek veszik, hogy a mobiltelefon tévétávirányítóként is működhessen: a Redmi Note-okban generációk óta ott van ez a tudás. Ugyanakkor tudomásunk szerint például az Apple sosem épített infra-jeladót a telefonjaiba. Persze a mai smart-tévéket már többnyire lehet wifi-alapú szoftverrel is távirányítani egy mobilról, a leggyakoribb felhasználási terület tehát ezzel kipipálódott, mégis fura, hogy a mobilipar nem tette általánossá a számtalan hificucc, egyszerű tévé könnyű mobilos kezelésének lehetőségét.
Rövid ideig, de létezett a piacon olyan mobiltelefon, amelynek a kompakt kamerákhoz hasonló, kinyújtható, teleszkópelemekből álló valódi zoom-objektívje volt. A Samsung kísérletezett ezzel, de ők is hamar felhagytak az érzékeny, sérülékeny, energiazabáló villanymotoros fizikai gyújtótávolság-változtatással. A szoftveres képnagyítás, a többlencsés kamera és főként a telefonban merőlegesen elhelyezett, periszkópos telefotó-objektív megette a klasszikus zoom-ot.
A ZTÉ-nél volt egy kísérlet kettős kijelzővel, de a Nubia X nevű modell hátsó nagy kijelzője talán felesleges túlgondolása volt a mobiltelefon intézményének. Hisz egyszerre úgyis csak egy kijelzőt látunk, ha a mobilnak hátul is van arca, az leginkább csak extra sérülési lehetőséget jelent az immár mindkét oldalán törékeny üvegből készült telefonnak.
A legtöbb mai mobilban van egy BT-chip, egy wifi-chip, egy GSM-chip, egy FM és egy GPS-chip. Legalább három rádió-adóvevő és két vevő szinte minden egyes tenyérnyi készülékben. Igazán nem jelentene sokat még egy kütyü arra, hogy CB-rádióként is használjuk a telefont. Vannak is ilyenek, elsősorban a rugged, vagyis strapatelefon kategóriában.
A CB-telefon mégsem terjedt el széleskörűen, mobil és mobil közti kapcsolat a legritkább esetben zajlik direkt kommunikációval. Mindig odatesszük a két telefon közé a GSM-hálózatot vagy wifi-alapú beszélgetésnél, videóhívásnál az egész internetet, pedig ha közel vannak a készülékek egymáshoz, mehetne ez sokkal egyszerűbben is. Persze a mobilok közötti direkt kommunikációért nehezen számíthatna fel díjat a szolgáltató...