A B–2 stratégiai bombázó egy igazán ismert, emblematikus repülőgép, amelynek minden egyes alkatrészét a semmiből fejlesztette ki a Northrop Grumman – a jármű valóban a jövőt testesítette meg. A gép harci bemutatkozása is legendásra sikerült: a B–2-t az Allied Force hadművelet során használták először – ekkor két B–2-es több mint 31 órát repült a missouri Whiteman légibázisról Koszovóba, ahol több célpontot is megtámadtak, majd egyből visszarepültek. A B–2-esek az összes küldetés kevesebb mint 1 százalékát repülték, de ők semmisítették meg a célpontok 33 százalékát a konfliktus első nyolc hetében.

Emellett a B–2 tartja a történelem leghosszabb légi harci küldetésének rekordját is: 2001-ben a Spirit of America és öt másik B–2 elsőként lépett be az afgán légtérbe a rekordot felállító 44 órás küldetésre. A repülőgép teljesítménye még lenyűgözőbb, mivel a B–2 gyors landolást hajtott végre egy 45 perces legénység és szervizcsere miatt, még járó hajtóművek mellett. Ezután egyből visszarepült Missouriba egy további 30 órás repülésre.

A B–2 Spirit lett az első sorozatgyártott nehéz repülőgép, amelyet „repülő szárny” (flying wing) séma szerint készítettek. A gép a lépcsőzetes légvédelem áttörésére szolgál, és a bombázó maximális felszálló tömege 171 000 kg, hasznos terhe pedig 27 000 kg. A repülőgép 0,95 Mach (1010 km/h) sebességgel is közlekedhet, a hatótávja pedig 11 100 km, míg a harci sugara 5 300 km. A B–2 Spirit immár felszerelhető AGM–158 JASSM robotrepülővel, nagy pontosságú GBU–27, AGM–154 JSOW és JDAM rakétákkal, valamint B61–11 vagy B83 nukleáris töltetekkel is.

Habár a Northrop Grumman már fejleszti a gép utódját, a B–21 Raidert, amelynek első repülése már az előkészítési fázisba jutott, emellett a B–2 Spirit modernizálása is folyamatban van. Az szóban forgó modernizáció a technológiai fejlesztések széles skáláját öleli fel, beleértve a biztonságosabb nagyfrekvenciás rádiókommunikációt, az 1000-szer gyorsabb új számítógép-processzort és a B–61-es nukleáris bomba fejlesztéseit. Mindennek oka annyi röviden, hogy legalábbis a közeljövőben a B–2-eseknek helyt kell állniuk az egyre fejlettebb, kifejezetten lopakodók ellen fejlesztett, elsősorban orosz légvédelmi rendszerekkel szemben – addig legalábbis, amíg elég B–21-es áll majd rendelkezésre (ez utóbbiakat ugyanis már forradalmi lopakodó technológiával látták el).

Ezen törekvésnek megfelelően az elmúlt években az Egyesült Államok légiereje gyors előrehaladást ért el a B–2 számos kritikus fejlesztése kapcsán a Defensive Management System néven ismert érzékelők hozzáadásával. Ezek az új érzékelők lehetővé teszik a B–2 számára, hogy detektálja, és így elkerülje az ellenséges légvédelmet. Ez tehát azért különösen kritikus képesség, mivel az orosz légvédelem új generációja képes lehet a lopakodó repülőgépek követésére. Más kérdés, hogy ez az orosz légvédelem állítása, és egészen más dolog látni egy lopakodó gépet, mint képesnek lenni a szóban forgó gép kilövésére – de ettől független hiba lenne lebecsülni az orosz légvédelmet.

Míg a lopakodó bombázók bizonyos radarrendszerekkel, például az orosz korszerűsített S–400-as vagy újabb S–500-as rakétavédelmi rendszerekkel szembeni teljesítménye biztonsági okokból nem nyilvános, az Egyesült Államok légierejének magas rangú vezetői azt mondták, hogy a lopakodó konfigurációja, a gép bevonata, a hőjelzés-kezelés és a radar-elnyelő anyagok együttese csak „egy nyíl” a tegezben, amikor az ellenséges légvédelem legyőzéséről van szó. Mindez tehát az említett B–2 Defensive Management System-re utalhat, mivel tehát az új fejlett érzékelőket úgy tervezték, hogy azonosítsák az ellenséges légvédelmet, hogy a B–2 bombázók eleve elkerülhessék ezeket a kockázat minimalizálása érdekében.

További fejlesztések a gép kommunikációs rendszerének a titkosítását, valamint a lövedékeket és a bombákat érintik. A B–2-t immár felszerelték az első, hosszú távú, lopakodó lövedékével – ez a Joint Air-to-Surface Standoff Missile – Extended Range (JASSM-ER) lövedék, melyet decemberben sikeresen teszteltek. A másik fontos fejlesztés a radar alapú célzó rendszer – a Radar Aided Targeting System (RATS), amely kulcsfontosságú a B–61 mod 12 nukleáris bomba alkalmazása szempontjából – a rendszer lényege ugyanis, hogy GPS-jelek nélkül is működik (mivel feltételezhető akár az is, hogy a GPS nem áll majd rendelkezésre a küldetés során).

Azt egyelőre nem tudni, hogy a krisztusi életkorba lépett repülőt pontosan meddig tervezik még használni.

Forrás: Gagadget, National Interest, Northrop Grumman_1, Northrop Grumman_2

(Kép: Northrop Grumman)