A teleszkópot egy orosz Szojuz űrhajó vitte fel a világűrbe. A kilövésre Francia Guyanából kedden került volna sor, ám a visszaszámlálást a Szojuz egy technikai problémája miatt le kellett állítani. Szerdán azonban már sikeres volt a start, és azóta a küldetés irányítás fel is vette a kapcsolatot az eszközzel.

Mi ez a Cheops, és mit akar?

A Cheops (a Characterising Exoplanet Satellite rövidítése) az ESA tizenegy országának közös együttműködéséből született vállalkozás, amelyet Svájc vezet. A Berni és a Genfi Egyetem közösen fejlesztette ki azt a fotométert, amely a teleszkóp működésének az alapja. A fotométer a fény változását méri, amikor a megfigyelt bolygó elrepül a rendszerének a központi csillaga előtt. Ezt az eseményt tranzitnak nevezik, és így kiszámítható válik az adott bolygó átmérője, mivel ez arányos a fényváltozással.

Ha pedig ezt az információt összevetik a bolygó tömegével (amit egyéb számítás útján ismertek meg), akkor a tudósok már következtetni tudnak a planéta sűrűségére.

Mindez azért fontos, mert ezekből az adatokból a bolygón jelenlévő anyagok és magának a planétának a szerkezete is leírhatóvá válik. Ha pedig rengeteg bolygót vizsgálnak meg hasonló módon, az értékes információt szolgáltathat arról, hogy miként alakulnak ki ezek az égitestek.

A kilencvenes évek vége óta körülbelül négyezer-ötszáz bolygót fedeztek fel, ám a Cheops program tudósai szerint ideje tovább lépni azon, hogy csak számon tartjuk a megfigyeléseinket, hanem ezeket közelebbről is kell tanulmányoznunk. A most fellőtt teleszkóp célja tehát éppen ez: a kifinomultabb vizsgálata a már felfedezett planétáknak.

A Cheops szeme

A teleszkóp segítségével a legkülönbözőbb kérdések válaszolhatók meg a messzi bolygókkal kapcsolatosan: van-e légkörük, ha igen milyen vastag? Akad-e óceán a felszínükön? Rendelkeznek-e gyűrűvel vagy holddal? A Cheops mindezt a fent említett tranzit közbeni parányi fényváltozásokból képes megválaszolni. A jelenlegi tervek szerint egyébként négy-ötszáz bolygót fognak ezzel az eszközzel vizsgálni, ezek mérete a Föld és a Neptun közt mozog, és szuperföldek is akadnak köztük (a Földhöz többé-kevésbé hasonló felépítésű exobolygó).

A Cheops a könnyebb érzékelés miatt fókuszál a fényes csillagokra, de a tervezés még így is komoly kihívást jelentett. Amennyiben ugyanis egy Jupiter méretű bolygó halad el egy Naphoz hasonló csillag előtt, úgy a fénycsökkenés egy százalékos. A Föld esetén viszont ez már csak egy század (0,01) százalék.

A tervezők szerint a munka olyan összetett volt, hogy még külön fényforrást is kellett építeni a teszteléshez, mert hasonlóan szélsőséges paraméterekkel rendelkező, a Cheops precizitását igénylő fényforrás egyszerűen nem akadt a Földön.

Kis teleszkóp, nagy teleszkóp, még nagyobb teleszkóp

Bizonyos értelemben a NASA teleszkópjai (például a jelenleg is működő Tess (Transiting Exoplanet Survey Satellite)) állították össze a Cheops bevásárló listáját. A Tess és elődei bolygókereső eszközök, és a Cheops az általuk észrevett planétákat figyeli majd meg.

A megfigyelés tehát úgy működik, hogy egy kisebb, bolygókereső felfedezi a planétát, amit aztán a Cheops behatóbban is kielemez. A Cheopshoz hasonló eszközök legígéretesebb felfedezéseit pedig tovább lehet majd vizsgálni még nagyobb és még érzékenyebb teleszkópokkal.

A Cheops tudományos adatait Genfben elemzik majd ki.

A magyar szál

Hazai részről a fejlesztésben a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont budapesti Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézete, valamint az ELTE szombathelyi Gothard Asztrofizikai Obszervatórium és Multidiszciplináris Kutatóközpont vettek részt. Akadt a beszállítók közt hazai magánvállalkozás is: az Admatis Kft. a Cheops radiátorait (ez a hőháztartás miatt fontos) tervezte és gyártotta le.

(Kép: ESA)