A természet fekete lyukai a legtökéletesebb makroszkopikus objektumok az egész univerzumban - mondta a fekete lyukakat kutató híres indiai elméleti fizikus, Subrahmanyan Chandrasekhar, ezekről a különleges objektumokról pedig az elmúlt időkben sokkal többet sikerült megtudni a nagy teljesítményű űrteleszkópoknak és az egyre pontosabbá váló megfigyelési módszereknek köszönhetően. Chandrasekhar, a Chicagói Egyetem professzora volt az első, aki (19 évesen) felvetette a lehetőségét annak, hogy a masszív csillagok összeomlanak, miután kifogytak a fúziós folyamatokat tápláló "üzemanyagukból". Ebből az ötletből született meg a koncepció, miszerint az összeomlás után fekete lyukak képződnek a valahai csillagokból. A fekete lyukakkal kapcsolatban azóta rengeteg felfedezést tettek a kutatók és folyamatosan zajlanak az újabb és újabb felismerések, amelyek a még mindig sok titkot rejtő objektumok alaposabb megértését segítik elő.
A fekete lyukak természetesen nem lyukak, hanem extrém nagy anyagsűrűségű területei az univerzumnak, ahonnan semmi, ami az eseményhorizontnak nevezett határt átlépi, nem tud kijutni. Az eseményhorizont a fekete lyuk "felszínét" képviseli, ahhoz, hogy innen kijusson valami, a sebességének túl kellene lépnie a fénysebességet is. A csillagtömegű fekete lyukak szerte a galaxisokban megtalálhatóak, míg a galaxisok központjában rendszerint szupermasszív fekete lyukak rejtőznek. Emellett a fekete lyukak evolúciójának hiányzó láncszemét jelentő közepes tömegű fekete lyukak (intermediate-mass black hole, IMBH) is léteznek az elméletek szerint, de ezekről jóval kevesebbet lehet tudni, mindössze néhány jelölt akadt eddig a megfigyelések során.
A fekete lyukakat vizsgáló kutatások állandó jelleggel szolgáltatják az újdonságokat az objektumokkal kapcsolatban, folyamatosan zajlik a legtávolabbi, legközelebbi vagy éppen legnagyobb példányok felfedezése. A galériában a jelenlegi rekorderek néhány érdekes szereplőjét mutatjuk be.