Olaszországban található Európa kulturális örökségének jelentős része. Ennek a jelentős résznek egy nem elhanyagolható méretű szelete több száz éves fa cölöpökön áll Velencében. Architekturális hasonlattal élve: ez a tegnap gyufaszálain egyensúlyozó egyedülálló és felbecsülhetetlen, másfél ezer éves műkincsváros egy hete víz alá került. Jókedv ellen akár percenként megújuló, hosszú listákat írhatnánk az örökre megsemmisült, károsodott, elveszett értékeiről.

Hogyan következhetett ez be? Mi vezetett ide? Ó, csak a szokásos: kapzsiság, butaság, nemtörődömség, közöny és egyéb köztörvényes juttatásokkal honorált tevékenységek.

Kockázati tényezők, ha találkoznak

De nézzük a tényeket: egy szélsőséges dagály, mely periodikusan visszatérve azóta is tartja vízmagasságát, az Olaszországban található Velence 85 százalékát  elárasztotta múlt héten kedden este, a város egyes részeit majdnem 2 méter mély vízbe fullasztva. Az áradó tenger a hajókat partra mosta, átsöpört az épületek belsején, lesodorta az élelmiszereket a polcokról, a könyvtárak könyvritkaságait, papír-emlékeit ezrével mosta bele a zavaros vízbe. A templomok kriptáit is elöntötte a víz, átáztak az ereklyék, freskók, az alacsonyan lévő raktárakban felhalmozott műkincsek, a gobelinek, kárpitok és tapéták, a rosszkor, rossz helyen tárolt olajfestmények. Az iskolák bezártak, a városi tanács ülését törölték, a helyi lakosok és turisták derékig érő vízben próbáltak közlekedni az utcákon. Egy 70 éves férfi meghalt az otthonában áramütés következtében, amikor megpróbálta bekapcsolni a víz-szivattyút.

Az ehhez hasonló magas árapályokra nagyjából ötévente kerül sor a város életében, de az idei katasztrofális árvíz a legrosszabb 1966 óta. A tragédia a kockázati tényezők összeadódásának következménye, amelyekbe beletartozik a holdfázis, az időjárás jellege, a város süllyedése, a klímaváltozás és egy politikai botrányokba fulladt több milliárd dolláros projekt. Az, hogy a város miként reagál ezekre a kihívásokra, eldöntheti a jövőjét. A téma szakértői mindenesetre azt állítják, hogy Velence megmenthető lett volna az elmúlt hét pusztításától.

Térdre rogyott város

„Velence letérdelt. Mindenkire szükségünk van, hogy ezeket a nehézségeket legyőzzük." - írta Luigi Brugnaro polgármester a Twitteren.

Az árvizet megelőzően telihold volt, heves esőzések és erős déli szelek érték a várost, amelyek együttes hatására szokatlanul magasra emelkedett az árapály vízszintje. A hold és a szél közötti kölcsönhatás az év ezen időszakában felerősíti azt, amit a helyiek aqua alta-nak vagyis "magas víznek" hívnak. Kivételes dagálynak egyébként az számít, amikor a Punta della Salute-i vízrajzi állomásnál a víz több mint 140 centiméterre emelkedik.

Az klímaváltozás is hozzájárul a vízmagasság növekedéséhez. Ahogy a sarki jég elolvad és emelkedik a tengerszint, a dagályok egyre nagyobb kockázatot jelentenek Velencére nézve.

"Ezek a klímaváltozás következményei. Az ár amit fizetünk, magas lesz" - írta Brugnaro egy másik tweetjében.

"Azt állítanám, hogy az első számú veszély a tengerszint emelkedése" - mondta Rafael Bras, a Georgia Institute of Technology (GIT) igazgatója, a Civil és Környezetmérnöki Iskola Föld- és Légköri Tudományok Iskolájának professzora. És van még egy problémás tényező.

Velencét lebegő városnak nevezik, de valójában süllyed. A város körülbelül 100 szigetből áll az Adriai-tenger egy lagúnáján belül, és a tektonikus lemezmozgásoknak valamint a földből 1950 és 1970 között ipari felhasználásra kiszivattyúzott víznek köszönhetően a század közepén majdnem 13 centimétert süllyedt. Ma továbbra is, évente nagyjából 5 millimétert süllyed.

Emberi tényező

Jane da Mosto környezettudós és a We are Here Venice (WHV) NGO (civil szervezet) ügyvezető igazgatója szerint az elmúlt hét pusztulásának legfőbb felelőse nem az anyatermészet, hanem az emberi kudarcok.

„Fejlesztenünk kell a döntéshozatalt. Javítanunk kell a tervezést. Fejlesztenünk kell az infrastruktúra mögött álló tudományt és technológiát”- mondta.

Velence eddig már több mint 6 milliárd dollárt költött a MOSE-ra (utalás Mózes bibliai történetére a tenger szétválasztásáról), mely egy árvízvédelmi rendszer. A projekt lényege egy acélkapu-rendszer a lagúna három bejáratában elhelyezve, melyeket a tengerszint 1.10 méteres emelkedése esetén felemelve azok megóvhatják a várost. A fejlesztés 2003-ban indult és eredetileg 2011-re kellett volna elkészülnie. A gát védelmet nyújtott volna a 3 méter feletti árapály-hullámok ellen is. A projekt természetesen átlépte az eredeti büdzsé-előirányzatot, a kivitelezéssel súlyos lemaradásban vannak, és korrupciós botrányok övezik. Giorgio Orsoni volt velencei polgármester 2014-ben lemondott, majd dollármilliók elsikkasztásáért tartóztatták le más tisztviselőkkel együtt. A pénz az árvízgátak finanszírozására szánt alapokból hiányzik.

100 év: talány

Az árvízvédelmi rendszer más okokból is ellentmondásos. A környezetvédők attól tartanak, hogy károsíthatja a lagúna ökoszisztémáját és miközben a tengerszint folyamatosan emelkedik, a rendszer szavatossága lrejárhat. Bras szerint, aki 1995 és 2013 között a projekt felügyeleti bizottságának elnöke volt, a MOSE (relatíve alacsony mérete miatt) mindössze az elkövetkező 50–100 évben lesz képes megvédeni a várost. És lehet, hogy még ez sem lesz elég. A legfrissebb tanulmányok ugyanis azt jelzik, hogy Velence 100 éven belül víz alá kerülhet, ha a klímaváltozás a jelenlegi elszabadult ütemben folytatódik.

(Forrás: The Verge Képek: Flickr, Unsplash, Pixabay, Pexels, Youtube, Wikipedia)