Csillagászok nemzetközi kutatócsoportja 20 éven át tartó megfigyelések adatait elemezve felfedezett egy újabb exobolygót, ami különösen jó alanya lehet az idegen élet utáni kutatásnak, mivel a Földhöz viszonylag közel helyezkedik el. A HD 20794 d jelű égitest a HD 20794 csillag körül kering két másik bolygóval együtt 19,7 fényévre a Földtől, vagyis elég közel van ahhoz, hogy a földi teleszkópok is világosan lássák, és részletes adatokat tudjanak gyűjteni róla. A HD 20794 d különlegessége, hogy a csillaga lakhatósági zónájába esik, illetve időnként kilép ugyan ebből a zónából, de keringési idejének egy részét itt tölti, ezért megfelelő terepet jelent az élet utáni kutatások kivitelezésére, és az ezzel kapcsolatos teóriák tesztelésére.

A HD 20794 d egy szuperföld kategóriájú égitest, azaz egy olyan exobolygó, amelynek tömege meghaladja a Földét, viszont bőven a Naprendszer nagyobb bolygóinak, például az Uránusznak és Neptunusznak tömege alatt van, és mérete is hasonló határok között mozog: átmérője nagyobb a Földénél, de kisebb, mint a Neptunuszé. A szuperföldeket tehát méretük alapján osztályozzák, egyéb tekintetben nem feltétlenül hasonlítanak a bolygónkra - létezhetnek nem kőzet-, hanem gázbolygók, vagy lávaóceánnal borított bolygók, esetleg fagyott égitestek, amelyeket szuperföldként könyvelnek el a csillagászok. A HD 20794 d esetében azonban a szuperföld besorolás csak az egyik érdekességet jelenti, a másik fontos jellemzője, hogy elliptikus keringési pályájának egy része a csillaga lakhatósági zónáján vezeti keresztül - ez az a régió, ahol megfelelőek a hőmérsékleti körülmények ahhoz, hogy akár folyékony víz is kialakulhasson a bolygón.

Mivel a folyékony víz a földi élethez olyannyira nélkülözhetetlen összetevőt jelent, ezért a kutatók nagyobb esélyt látnak az idegen élet utáni kutatások során a sikerhez, amennyiben a lakhatósági zónába eső égitesteket vizsgálják. Persze az élet kialakulásához számos más fontos feltételnek is teljesülnie kell, emellett nem lehet biztosan tudni, hogy létezhet-e olyan lehetséges életforma, aminek alapjai nagyban eltérnek a földitől, de a víz jelenléte, vagy pontosabban a folyékony víz jelenlétéhez szükséges körülmények megléte mindenesetre egy potenciális kiindulópont a tudósok számára.

A HD 20794 lakhatósági zónája a csillag felszínétől számítva körülbelül 0,7-1,5 csillagászati egységre lévő területet jelenti, amiből a szuperföld, elliptikus pályája miatt, egy ponton kilép, majd újra visszakerül, így, amennyiben található víz rajta, az lehetséges, hogy folyékonyból szilárd, fagyott állapotba kerül, majd újból megolvad, mikor útja közelebb vezeti a csillaghoz. A bolygó 647 nap alatt tesz meg egy “kört” a csillag körül, keringésének legközelebbi pontján 0,75 csillagászati egységre, legtávolabbi pontján 2 csillagászati egységre van a HD 20794-től. Egyelőre arról nincsenek adatok, hogy az exobolygón milyen körülmények uralkodnak, mivel már magának a bolygónak a detektálása is nehéz feladat volt, húsz év alatt összegyűjtött adatot (köztük az ESPRESSO teleszkóp és a HARPS spektrográf adatait) kellett elemeznie a kutatóknak, valamint jelentős mennyiségű zajt kiszűrni, hogy egyértelmű bizonyítékot szerezzenek a bolygóról.

Az elkövetkező időkben a csillagászok a legújabb műszerekkel vizsgálják majd a HD 20794 d-t, például az ANDES (ArmazoNes high Dispersion Echelle Spectrograph) eszközzel, amit a közeljövőben a Rendkívül Nagy Teleszkópra (Extremely Large Telescope, ELT) telepítenek majd. A kutatásban résztvevő Genfi Egyetem leírása szerint azonban annak kiderítése, hogy az exobolygón tényleg létezhet-e élet, még messze van, a feladat megoldásához számos tudományos áttörésre van még szükség, valamint a különböző szakterületekről érkező kutatók összefogására, és közös munkájára.

(Fotó: Gabriel Pérez Díaz, SMM/IAC, urikyo33/Pixabay)