Létezik az űrben egy hely, ami magánál az űrnél is hidegebb. Az űr hőmérséklete persze nem egyenletes, találhatóak benne csillagok és bolygók, amelyek extrém forróak, és vannak bőven olyan bolygók is - akár a közvetlen közelünkben, tehát a Naprendszerben -, amelyek fagyosak ugyan, de a hőmérsékletük a közelében sincsen az abszolút nulla foknak, azaz a termodinamikai hőmérsékleti skála legalsó határának. Az űr azon régiói esetében pedig, ahol a vákuumhoz közeli állapotok uralkodnak, nem igazán lehet a hagyományos értelemben hőmérsékletről beszélni, mivel ezeken a területeken rendkívül kevés részecske található, márpedig a hőmérséklet a részecskék mozgásától függ. Amikor az űr hidegét emlegetik például a filmekben, akkor valójában inkább az univerzumot kitöltő sugárzásra, az úgynevezett kozmikus mikrohullámú sugárzásra gondolhatunk, ami az ősrobbanás visszhangja, és hőmérséklete -270,7 Celsius-fok körüli.

Az 1964-ben felfedezett kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (CMB) a 13,8 milliárd éve bekövetkező ősrobbanás (a világegyetem születése) után indult útjának, és azóta is észlelhető a kellően érzékeny műszerekkel, még ha nagyon halványan is. A Cambridge Egyetem Stephen Hawking Elméleti Kozmológiai Központjának leírása szerint az ősrobbanás után 380 ezer évvel az univerzum hőmérséklete eléggé lecsökkent ahhoz, hogy az elektronok és protonok hidrogénatomokká álljanak össze.

“Ettől kezdve a kozmikus sugárzás lényegében képtelen volt interakcióba lépni a háttérgázokkal, és azóta is szabadon terjeszkedik, miközben energiát veszít, mert az univerzum tágulása következtében a hullámhossza megnyúlik. Eredetileg a sugárzás hőmérséklete 3000 kelvin körül volt, de mára 3 kelvinre esett vissza.”

3000 Kelvin körülbelül 2726 Celsius-foknak felel meg, míg 3 kelvin kevesebb mint -270 Celsius-fok.

Egy pontján az űrnek azonban még ennél az elképesztően alacsony hőmérsékletnél is nagyobb hideg uralkodik: ez a hely a Bumeráng-köd.

A Bumeráng-ködöt 1980-ban fedezték fel földi teleszkópok segítségével, és ezeken alapján a nebula alakja egy bumerángra emlékeztette a csillagászokat, ezért kapta éppen ezt a nevet, de később a Hubble Űrteleszkóp megfigyelési alapján kiderült, hogy formája sokkal inkább csokornyakkendőt vagy homokórát idéz.

A fiatal planetáris nebula a Földtől 5000 fényévre, a Kentaur csillagképben helyezkedik el, és a két irányba haladó sugárzása egy fényes központi csillagból ered, ami az élete utolsó szakaszában gázt lök ki magából. A haldokló csillagból, azaz vörös óriásból körülbelül tízszer olyan gyorsan távoznak a gázok, mint ahogy az várható lenne egy ilyen égitest esetében, de egy 2017-es vizsgálat során a kutatók arra jutottak, hogy a csillag nincs egyedül: egy társcsillag is tartozott eredetileg a bináris rendszerhez, de a vörös óriás gravitációs ereje magához vonzotta, míg végül egyesültek. Ekkor kezdődött el a gázoknak az a különösen gyors áramlása, ami miatt a Bumeráng-nebula az univerzum leghidegebb helyévé alakult.

Egy 1995-ös mérés alapján a kutatók meghatározták, hogy a nebula hőmérséklete kevesebb mint -272 Celsius-fok lehet,

vagyis alacsonyabb hőmérsékletű a kozmikus mikrohullámú háttársugárzásnál is. A teóriák szerint a rendkívüli hideg oka az 500 ezer km/h-ás sebességgel haladó “szél”, ami a gázokat kifelé szállítja a csillag magja felől. Ez a folyamat már legalább 1500 éve tarthat, de előbb-utóbb véget ér - ekkor a nebula összehúzódik, forróbbá és fényesebbé válik, és elveszti titulusát, mint az univerzum leghidegebb természetes helye, tehát olyan pontja, aminek hőmérsékletét nem ember által alkotott folyamatok alakították ki.

(Fotó: NRAO/AUI/NSF/NASA/STScI/JPL-Caltech, ALMA (ESO/NAOJ/NRAO); NASA/ESA Hubble; NRAO/AUI/NSF, Hubble Heritage Team STScI/AURA)