1994 októberében Bruce Campbell, a floridai Cape Canaveral közelében működő Astrotech Space Operations biztonsági szakértője egy olyan útra indult, amely karrierje egyik meghatározó pillanatává vált. Campbell ugyanis annak a csapatnak volt a tagja, amely Kína távoli hegyvidéki régiójában, Hszi-csangban készült az Intelsat-708 műhold felbocsátására. Ez az amerikai gyártmányú kommunikációs műhold a kínai Hosszú Menetelés 3B rakétával jutott volna az űrbe – legalábbis a tervek szerint, aztán megtörtént a tragédia. Campbell emlékeiről a Smithsonian Magazine közölt hosszabb cikket, amit lentebb összefoglalunk.

Ígéretes árajánlat rejtett kockázatokkal

Az 1990-es években az amerikai műhold-üzemeltetők számára korlátozott lehetőségek álltak rendelkezésre a rakétaindításokra, mivel az 1986-os Challenger-katasztrófa után a NASA betiltotta az űrrepülőgépek kereskedelmi rakományainak az indítását. A kínai kormány kihasználta a helyzetet, és vonzó árakkal bombázta a nyugati ügyfeleket. Az Intelsat például 56 millió dollárért szerződött Kínával, ami az európai Ariane rakéták kilövési költségének körülbelül fele volt. A megállapodás keretében a műholdat a még kipróbálatlan Hosszú Menetelés 3B rakéta segítségével kellett volna feljuttatni.

Campbell, aki korábban katonai orvosként és repülőgép-biztonsági szakértőként is dolgozott, egy mérnökcsapattal érkezett Hszi-csangba. Az űrközpont az elmondása szerint “primitív, de működőképes” infrastruktúrával volt felszerelve, ám hamarosan felszínre úsztak a csúnyább biztonsági problémák. Mint kiderült, korábban olyan is előfordult, hogy zárt térben kigyulladt egy szilárd hajtóanyagú rakétamotor.

A végzetes éjszaka

Az Intelsat-708 kilövését 1996. február 15-én, hajnali 3 órára időzítették. Az amerikai személyzetet a biztonság érdekében egy távolabbi műholdszerelő épületbe helyezték át, hogy távol legyenek a rakéta várható repülési útvonalától. A kimerült helyi szállodai dolgozókat, akik az indítást követően az amerikaiak visszatérésére vártak, nem engedték a hotel épületében – ez pedig egy olyan döntés volt, amely valószínűleg megmentette ezeknek az embereknek az életét.

Hogy nagy a baj, az rögtön, a rakéta indításakor látszott. Mint a lenti videón is jól kivehető, amikor a rakéta elindult, nem függőlegesen emelkedett, hanem vízszintesen elfordult, mintha egy hatalmas cirkálórakéta lenne. A szemtanúk ezt követően arról számoltak be, hogy a rakéta rendkívül alacsonyan, nagy sebességgel haladt a talaj felett.

Mindezt követően az igazi szörnyűség alig váratott magára: mindössze 22 másodperccel a kilövés után a rakéta – teljes üzemanyag-terhével – becsapódott egy domboldalba a központ főkapuja közelében, ahol hatalmas robbanással semmisült meg. Az éjszakai égboltot nappali fény árasztotta el, akkora villanást produkált az iszonyú detonáció – mindezt fülsiketítő lökéshullám koronázta meg: az épületek ablakai kitörtek, és a közelben tartózkodók fedezékbe menekültek.

Pusztítás és titkok

A becsapódás helyszíne – az említett amerikai szálloda és egy kínai falu a közelben – teljesen elpusztult. Az épületek romokban hevertek, a fákat kicsavarta a lökéshullám, és az infrastruktúra jelentős része szó szerint eltűnt. A kínai kormány hivatalosan hat halottról és 57 sérültről számolt be, de szemtanúk holttesteket szállító teherautókat láttak, ami alapján a valós áldozatok száma – különösen a helyi falusiak között – ténylegesen több száz is lehetett. A katasztrófa során súlyos biztonsági hiányosságok láttak napvilágot Hszi-csang központban: ilyen, hogy például a lakóterületek túl közel helyezkedtek el a kilövőálláshoz, valamint az evakuálási protokollok sem voltak megfelelően kidolgozva.

Utórezgések

A tragédiát követő napokban Campbell és csapata Hszi-csangban maradt, hogy begyűjtsék a műhold törmelékét, és biztosítsák, hogy az ne kerüljön kínai kézbe. A történtek ellenére a műhold jelentős részét sikerült megmenteni és visszaszállítani az Egyesült Államokba. A későbbi vizsgálatok alapján kiderült az is, hogy a rakéta repülésirányító rendszere hibásodott meg. Kezdetben egy kínai katonai tisztviselő szabotázsra is gyanakodott, de a nyugati mérnökök ezt megcáfolták.

Campbell később visszatért Kínába más, sikeres kilövések kapcsán, a Hszi-csang központ melletti falu viszont addigra teljesen eltűnt: kitörölték a térképekről és az emlékezetből is. Semmilyen emlékmű nem áll még az elismert az áldozatok tiszteletére sem, és a tragédiát a kínai állami sajtó máig elhallgatja – ez egy iszonyatosan végződött űrmisszió tragikus öröksége.

(Kép: A Hszi-csang indítóközpont főkapuja a baleset után. Az amerikai látogatók szerint a kilövés előtt több száz ember gyűlt össze itt. A kínai tisztviselők azt állították, hogy időben evakuálták őket. Forrás: Bruce Campbell)