Az Egyesült Államok nyugati partján lévő, kaliforniai Redwood Nemzeti Park egyik legkülönlegesebb látnivalója a 2833 hektáros Rockefeller-erdő, az itt lévő tengerparti mamutfenyőket (Sequoia sempervirens) ugyanis a terület fakitermelő vállalatai soha nem vágták ki, így azok szabadon fejlődhettek és nőhettek évszázadokon, bizonyos esetekben akár évezredeken át. Ilyen mamutfenyő a 115 méter magas Hyperion is, amelyet jelenleg is a világ legmagasabb fájaként tartanak számon. A növény életkorát 700-800 évre becsülik, ám ezzel közel sem a legöregebb példány a különleges erdőben, a szintén itt lévő, 88 méter magas és 110 tonna súlyú „Armstrong ezredes” ugyanis körülbelül 1400 esztendős. Aki a világ legmagasabb fáját közelről is megtekintené, annak csalódnia kell, ugyanis a nemzeti park a kirándulók számára megtiltotta, hogy a Hyperion közelébe menjenek. A hatóság ezt olyannyira komolyan gondolja, hogy a szabályt áthágóknak nem kevesebb, mint 5 ezer dolláros (1.8 millió forintos) bírságot kell fizetnie.

Szakértők szerint a mamutfenyők hosszú életének és rendkívüli magasságának titka részben a terület kedvező adottságaiban keresendő. A fák kedvelik a terület enyhe hőmérsékletét és a part menti ködöt, amelynek nedvességét a növények hasznosítják. A nemzeti parkon átfolyó Eel folyó áradásai szintén hozzájárultak ahhoz, hogy ideális feltételeket teremtsenek a mamutfenyők és más különleges növények számára. A magas élettartam a fák kérgének összetételének is köszönhető, azok ugyanis nagy mennyiségű tannint tartalmaznak, amely távol tartja a rovarokat, ugyanakkor kevés bennük a gyanta, amely jelentősen növeli a fák túlélési esélyeit erdőtüzek esetén.

Persze ezek az óriásfák sem sérthetetlenek. A legnagyobb veszélyt számukra a viharos szél jelenti, mivel a fák gyökérzete több mint 100 méteres magasságukhoz képest nagyon sekélyen helyezkedik el, mindössze három méteres mélységbe nyúlik a talajba. Amikor 1991-ben az egyik 110 méter magas fa, név szerint a „Dyerville Óriás” kidőlt, az akkora zajjal járt, hogy a parkhoz közeli települések lakói azt hitték, hogy egy vonatszerencsétlenség robaját hallották, és még a közeli földrengésmérő állomás is érzékelte, amikor a fa a talajnak csapódott. A fák hosszú életük során is számtalan növény- és állatfajnak adnak otthon, ilyen például a veszélyeztett tengeri madár, a márványos törpelumma is, ami a mamutfenyők széles ágaira építi a fészkét. Amikor azonban egy fa elpusztul a törzsében otthon kereső állatfajok száma megduplázódik. Mivel a kidőlt fa jobban érintkezik a talajjal, több állat és növény számára teszi elérhetővé a benne tárolt vizet, így ilyenkor számos rovar, és emlős költözik a fa törzsébe, például a görények és a rókák is.

(Borítókép: Getty Images/Grant Faint)