Most viszont több kutató lehűtené a kedélyeket: szerintük több látványos kutatás sem elég megbízható a témában, és sok eredmény téves pozitív jel, vagy a túl gyors publikálás következménye.

Mint a Guardian cikke írja, több nagy visszhangot kiváltó tanulmányt is megkérdőjeleztek, köztük olyanokat, amelyek az agyban, a herékben, a méhlepényben vagy az artériákban találtak mikro- és nanoműanyagokat.

Dr. Dušan Materić, a németországi Helmholtz Környezetkutató Központ munkatársa egyenesen úgy fogalmazott:

„az agyban talált mikroműanyagokról szóló tanulmány vicc”,

mert a zsír könnyen adhat hamis pozitív jelet polietilénre, az agy pedig nagyjából 60 százalékban zsír.

A Py-GC-MS nevű vizsgálati módszert többen is bírálják: a minta elpárologtatása után keletkező jeleket ugyanis a zsírok is utánozhatják. Roger Kuhlman, a Dow egykori kémikusa a kételyeket „bombahírnek” nevezte.

A vita nem egyszerűen akadémiai szőrszálhasogatás. A téma ugyanis az utóbbi időben komolyan utat talált magának a közvéleménybe, a rossz adatok pedig pánikot kelthetnek, félrevihetik a szabályozást, és muníciót adhatnak a lobbistáknak. Addig is marad a józan óvatosság: kevesebb műanyag melegítés közben a mikróban, több szellőztetés – és közben egészséges gyanakvás a 10 ezer fontért kínált „vértisztító” csodákkal szemben.