A probléma nem újkeletű, így az Egyesült Államok különleges műveleti egységei már évek óta felkészültek a nem biztosított nukleáris anyagokkal – úgynevezett „laza atomfegyverekkel” – kapcsolatos helyzetekre. Mi történne, ha bekövetkezne egy ilyen forgatókönyv, és amerikai operátorokat küldenének Iránba a nukleáris fegyver összetevőinek a biztosításához? – Minderről a TWZ írt cikket, amit lentebb röviden összefoglalunk.

2016-ban az Egyesült Államok Különleges Műveleti Parancsnoksága (SOCOM) hivatalosan is átvette a tömegpusztító fegyverek elleni (CWMD) küldetés irányítását az Egyesült Államok Stratégiai Parancsnokságától. Ezt a változást több évtizedes, speciális egységek – elsősorban a titkos Közös Különleges Műveleti Parancsnokság (JSOC) – általi felkészülés előzte meg, amelyet eredetileg is egy hasonló eshetőség miatt hívtak életre: csak akkor nem Irán fegyverkezése, hanem még a Szovjetunió összeomlása volt az apropó.

Az amerikai különleges műveleti erők, köztük a Delta Force és a SEAL Team Six, kiválóan alkalmasak arra, hogy gyorsan behatoljanak ellenséges területekre és biztosítsák a nukleáris anyagokat. Ezeket az egységeket további támogatásban részesítik a hagyományos katonai alakulatok, valamint a speciális ügynökségek közötti csoportok, például a Nukleáris Meghibásodási Csoportok (NDT), amelyeket kifejezetten nukleáris és radiológiai veszélyek kezelésére képeztek ki.

Irán nukleáris programjának jelenlegi helyzete továbbra is bizonytalan. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) szerint májusban Irán mintegy 409 kilogramm 60%-osra dúsított uránnal rendelkezett, ami jóval meghaladja a polgári célú felhasználáshoz szükséges mennyiséget, de még a fegyverminőségű (90%-os) szint alatt van. A 60%-ról 90%-ra történő átalakítás azonban már egy technikailag egyszerű folyamat, és mindössze 42 kilogramm 60%-os urán elegendő lehet egy atomfegyver előállításához.

Az atomfegyver mellett ráadásul már az alacsonyabb dúsítású nukleáris anyagok is alkalmasak úgynevezett „piszkos bombák” készítésére, amelyekkel brutális terrorműveleteket is végre lehet hajtani akár.

Az izraeli légicsapások számos iráni nukleáris telephelyet értek már, de a legkritikusabb létesítmények – például a mélyen a föld alatt lévő fordói dúsítóüzem – továbbra is működnek. Az amerikai hadsereg a B-2 lopakodó bombázók által hordozott, 13 600 kg-os GBU-57 bunkerromboló bombája épp ezen célpontok ellen lehet kiváló segítség elviekben. Ugyanakkor nem alaptalan az a félelem sem, hogy Irán a nukleáris anyagait szétteríti, épp azért, hogy megnehezítse a célpontok beazonosítását.

Irán külügyminiszter-helyettese nemrég közölte, hogy „különleges intézkedéseket” vezettek be a nukleáris anyagok védelmére. Az anyagok pontos helye és biztonsági állapota továbbra sem ismert a konfliktus miatt legfeljebb korlátozott NAÜ-ellenőrzések miatt. Az iráni rezsim hirtelen összeomlása (ami szintén nem alaptalan lehetőség), pedig csak sürgetné a nukleáris anyagok mielőbbi biztosításának vagy semlegesítésének a szükségességét – mielőtt azok ilyen-olyan kezekben kötnének ki.

Az Egyesült Államoknak azonban már van tapasztalata a hasonló konfliktusok utáni nukleáris anyagok kezelésében. 2008-ban például az amerikai erők segítettek eltávolítani 550 tonna urán-oxidot az iraki Tuwaitha létesítményből, de Líbiában és Szíriában is zajlottak már vegyi és biológiai fenyegetések kezelésére irányuló műveletek.

(Kép: US Army)