Az MIT laboratóriumában elvégzett, "célzott álominkubációnak" nevezett kísérletben 50 önkéntes, nagyrészt diákok és professzorok vettek részt. Az alanyok az eljárás során ébren is maradhattak, és választhatták az alvást is. Utóbbiak egy szemmaszkkal feküdtek le, miközben egy Dormio nevű eszközt viseltek a kezükön. A számítógép ezután arra utasította az önkénteseket, hogy csukják be a szemüket és lazuljanak el. Amikor félálomban voltak, egy hangfelvételt játszottak le nekik, ami azt mondta, hogy „gondoljanak a fákra”. A kutatók ezután vártak, míg a kesztyű észlelte, hogy a résztvevők az alvás első szakaszába, vagyis az „N1” fázisba léptek, amelyet a kreativitás szempontjából a legoptimálisabb időszaknak tartanak.

Ekkor még képesek vagyunk feldolgozni a kívülről jövő információkat, de elménk kevésbé korlátozott, mint ébrenlétkor, és gondolataink ellenőrizetlenül, szabadon áramlanak. Az N1-ben az emberek rövid és élénk álmokat élnek át, amelyekre általában nem is emlékeznek, hacsak nem szakítja meg ébredés azokat.

Miután az önkéntesek körülbelül 5 percet az N1 fázisban töltöttek, egy második hangjelzés felébresztette, majd felszólította őket, hogy mondják ki hangosan, mire gondolnak éppen, majd aludjanak tovább. Ezeket a lépéseket többször megismételték 45 perc alatt. A Dormiót használó önkéntesek mindegyike arról számolt be, hogy fákkal álmodott: egyikük azt mondta, álmában a karja fából volt, egy másik résztvevő azt álmodta, hogy olyan magas volt, hogy a fákat úgy tudta megenni, mintha állófogadáson felszolgált apró falatkák lennének.

Sok résztvevő, aki egyáltalán nem tartotta magát kreatívnak, meglepődött azon, milyen találékony tud lenni álmában.

Nem mindenkinek mondták, hogy álmodjon fáról. Az egyik kontrollcsoportban lévő emberek úgy aludtak, hogy nem mondták meg nekik, miről álmodjanak, két másikban pedig ébren maradtak, és vagy tudatosan a fákra gondoltak, vagy csak szabadon cikázó gondolataikra figyeltek. A kísérlet után minden önkéntes kreativitástesztet végzett, amelyben arra kérték, sorolja fel a fa alternatív felhasználási módjait. A résztvevők válaszai széles spektrumon mozogtak: az ötletek a hangszerkészítéstől egészen az "óriások fogpiszkálójaként" való használatig terjedtek. A feladat részeként fákkal kapcsolatos tevékenységeket is le kellett írniuk - mint például az „enni” és „égetni” – és ezekkel egy kerek történetet alkotni.

A kísérletben résztvevők történeit ezután független szakértők értékelték, egy, a pszichológiában széles körben elfogadott kreativitási skálán. A pontozás során figyelembe vették a történet eredetiségét, humorát és érzelmi jellegét. A kutatók számítógépes program segítségével mérték az önkéntesek válaszaiban szereplő „szemantikai távolságot” is, vagy azt, hogy az általuk választott szavak milyen szorosan kapcsolódnak a „fa” szóhoz. Ezt a mérést gyakran alkalmazzák a kreativitásvizsgálatokban: minél kreatívabb egy személy, annál kevésbé lesznek a témához szorosan kapcsolódóak a válaszai. Például a „levél” szemantikailag közelebb áll a „fához”, mint a „fogpiszkálóhoz”.

Összességében azok az önkéntesek, akik fákról álmodtak 78 százalékkal magasabb pontszámot értek el, mint azok, akik csak gondolataikat figyelve maradtak ébren, és 63 százalékkal többet, mint azok, akik tudatosan a fákra gondoltak, viszont közben ébren voltak. Azok a résztvevők, akik külön "álomirányítás" nélkül aludtak, szintén jobban teljesítettek a teszten, de a fákról tudatosan álmodók hozzájuk képest is kreatívabbak voltak, mégpedig 48 százalékkal.

Az elalvás utáni felébredés a kreativitás fokozása érdekében nem új keletű, például Salvador Dalí és Thomas Edison is kísérletezett már ezzel a módszerrel, illetve egy 2021-ben közzétett tanulmány meg is erősítette, hogy ez a trükk segít az embereknek kreatívabbá válni, ezzel pedig növelni a problémamegoldó képességüket.

A Dormio készülék azonban új szintre emeli ezt a folyamatot. A tanulmány egyik társszerzője, Robert Stickgold, a Harvard Egyetem neurológusa - aki 4 évtizede foglalkozik az álmok tanulmányozásával -azt mondta, a kesztyű lehetővé teszi a tudósok számára, hogy a tudatot és az álmokat olyan módon tárják fel, ahogy erre korábban nem volt lehetőség. Az eszköz alkalmazása pedig jóval túlmutat a kreativitás elősegítésén, a kutatók jelenleg ugyanis poszttraumás stressz-zavarban szenvedőkkel dolgoznak, hogy kiderítsék, vajon a kesztyű segíthet-e nekik úrrá lenni az őket gyötrő rémálmokon, és jobban felépülni a traumából.

(Borítókép: Oscar Rosello)