Figyelem, cikkünk nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmazhat, olvasása közben semmiképpen ne fogyasszon cukorkát.

Szögezzük le előre, a svédek védelmében, a múlt század elején még rettenetes állapotok uralkodtak a fogászat és dentálhigiénia területén. A fogorvoshoz járás nem volt olyan elterjedt, nagy népszerűségnek örvendő tevékenység, mint napjainkban, aki mégis bemerészkedett egy rendelőbe, annak a rossz fogait gyakran egyszerűen kihúzták, így a foghiány és a fogromlás világméretű problémává eszkalálódott.

Svédországban a három év körüli gyerekek 83%-ának volt lyukas foga, a kezelés magas költségei miatt azonban a kormány úgy döntött, inkább a megelőzésre koncentrál. Mivel akkoriban a szakemberek nem tudták biztosan, mi áll a jelenség hátterében, de az első számú gyanúsított a cukor volt, dietetikai tanulmány elkészítését irányozták elő, melyet paradox módon a svéd édességipar pénzelt.

A helyszín a Vipeholm Elmegyógyintézet. Itt „kezelték” a legsúlyosabb szellemi fogyatékos pácienseket, akik a kísérlet elvégzéséhez szükséges alapkövetelményeknek leginkább megfeleltek: étkezéseiket teljes kontroll alatt tarthatták, a helyszínt nem hagyhatták el, beleegyezésüket nem kellett kérni.
Szögezzük le, a svédek védelmében, akkoriban bevett gyakorlatnak számított az intézetek lakóinak kísérletekbe való bevonása, mivel, az általános felfogás szerint, tartoztak az államnak az eltartásuk költségeivel. „Egyik módja annak, hogy leróják tartozásukat, a kísérletekben való részvétel volt.” –magyarázza Art Caplan, a New York Egyetem Langone Medical Center Orvosi Etikai Szakosztályának alapítója.

Cukorsokk-terápia

A kutatás megkezdődött. Az első két évben az alanyoknak egészségesebben kellett élniük, mint egy átlag svédnek, lecsökkentették a cukoradagjukat, A, C, D vitaminokat és fluor-tablettákat kaptak. A periódus végére 78%-nál nem találtak új lyukas fogat.

A következő fázisban a „gyerekeket” (akkoriban a szellemileg visszamaradott embereket gyerekeknek, vagy még rosszabb esetben állati szinten élőknek tartották) hét csoportba osztották: a kontroll csoport nem kapott cukrot, a „szaharóz csoport” folyadék formájában, a „kenyér csoport” édes, ragadós kenyér alakjában, a „csoki csoport” tejcsokoládé táblákban kapta meg napi adagját. A legjobban a „karamell csoport” tagjai jártak, ők 8, 22 vagy 24 darab, direkt a kísérlet céljából készített, extra ragacsos, foghoz tapadó karamellt rágcsálhattak. Minden. Egyes. Nap. Igazi álommeló.

Az eredmény hamar megmutatkozott. Míg az első négy csoport tagjai megúszták kisebb problémákkal, a karamellt fogyasztók fogai kezdtek sorra kilyukadni, nagy fájdalmakat okozva. Mivel a páciensek sokszor megijedtek a fúró hangjától, az orvosok, etikai kérdésektől nem zavartatva, gyakran a kezelés elhagyása mellett döntöttek.

A cél szentesíti az eszközt?

A tanulmány sikeresen zárult. Immár papíron is bizonyítható volt az édességfogyasztás káros hatása. A svéd kormány kétszeres adó kiszabását tervezte a cukorkákra, de a befolyásos édesipari vállalatok megakadályozták, így kerülő úton, kampány formájában figyelmeztették a lakosságot. Az „egyél cukrot, de csak szombaton” szlogen a mai napig, a Lördagsgodis hagyományában él tovább Svédországban. A tanulmányt azóta is gyakran használják referenciaként, a svédek pedig, a Lördagsgodis-nak köszönhetően, vagy annak ellenére ma is egészséges nemzetnek számítanak.

A Vipeholm szerencsétlen sorsú lakóiról pedig lassan megfeledkezik a világ.
Ahogy Bo Krass, nyugdíjazott fogorvos professzor írja: „A Vipeholm Tanulmány két jól ismert, régi mondást illusztrál: egyrészt: a cél szentesíti az eszközt, másrészt: utólag könnyű okosnak lenni.”
Harmadik mondásnak hozzátehetjük: svéd orvostól sose fogadj el cukorkát.

(Forrás: CNN)