Sikeresen fellőtték a homárszemmel (lobster eye) ellátott Einstein-szondát, amely egy olyan egyedülálló műszer, amelyet az univerzum legerősebb jelenségeihez köthető – például az ütköző fekete lyukak, neutroncsillagok és szupernóvák által kibocsátott röntgensugárzás tanulmányozására terveztek – írja a LiveScience. A Kínai Tudományos Akadémia, az Európai Űrügynökség (ESA) és a Max Planck Intézet együttműködésében megvalósuló küldetés célja, hogy egyedülálló mód figyelje meg ezeket a kozmikus eseményeket, és elmélyítse a nagyenergiájú fizikával kapcsolatos ismereteinket.

A kilövésre 2024. január 9-én került sor a Xichang Satellite Launch Centerben egy Hosszú-Menetelés 2C rakétával. Az űrszonda az olyan jelenségeket kutatja tehát, mint a fekete lyukak, a neutroncsillagok ütközései és a hatalmas csillagok robbanással járó pusztulása – ezek tehát azok a nagyenergiájú események, melyekről relatíve keveset tudunk, és a Földön nem igazán lehet megismételni őket, vagyis akkor derülhet ki róluk több minden, ha közvetlen sikerül ezeket tanumányozni.

Az Einstein szonda két elsődleges műszerrel van felszerelve. Az első, a Wide-field X-ray Telescope (WXT) – a “homárszem”, amely rendkívül széles kilátással tekint az égboltra, köszönhetően a homár szemének egyedi felépítése által ihletett moduláris szerkezetnek. A homár szeme a fényt ugyanis a visszaverődésen, nem pedig törésen keresztül érzékeli, így 180 fokos látómezőt biztosít. Hasonlóképpen, a WXT több százezer négyzet alakú optikai szálat használ fel arra, hogy fényt irányítson detektoraira, így a szonda egyetlen pillantással megfigyelheti az égi szféra közel egytizedét.

Ez a széles látómező döntő fontosságú a tiszavirág életű, de nagy energiájú röntgenforrások észleléséhez, amelyek vizsgálatára tehát a szondát tervezték. Ezek az események gyakran pillanatokra jelennek csak meg, majd eltűnnek, és soha nem ismétlődnek meg ugyanazon a helyen. Az Einstein-szonda azon képessége, hogy az égbolt nagy részét egyszerre tudja megfigyelni, növeli az esélyt arra, hogy észlelje ezeket a ritka és tünékeny eseményeket.

Amint egy érdekes vagy ismeretlen röntgenforrást azonosítanak, a szonda riaszthatja a csillagászokat világszerte, hogy a teleszkópjukat az adott pontra összpontosítsák, de ezzel még nem értünk az Einstein-szonda feladatainak a végére. Az eszköz másik fontos műszere, a nyomkövető röntgenteleszkóp képes ugyanis ráközelíteni ezekre a röntgenforrásokra a részletesebb tanulmányozás érdekében.

A hozzávetőleg 600 km-rel a Föld felett keringő Einstein-szonda körülbelül 96 perc alatt tesz meg egy pályát, és három pályán szinte az egész éjszakai égboltot képes megfigyelni.

A kozmoszról szerzett ismereteink bővítése mellett az Einstein-szonda létfontosságú szerepet fog játszani a Földön észlelt gravitációs hullámok megértésében is. Ezek a hullámok, amelyeket gyakran a fekete lyukak vagy a neutroncsillagok egyesülése okoznak, a röntgensugárzással is összefüggnek ugyanis. A röntgenkitörések gyors azonosításával a szonda segít meghatározni számos gravitációs hullám esemény eredetét. Ahogy Erik Kuulkers az ESA-tól megjegyezte, az Einstein-szonda egyedülállóan széles tekintete döntő fontosságú a kozmikus ütközések röntgenfényének érzékelésében, és ezáltal megfejtheti az Univerzum legmélyebb titkait.
​