Daniel Apai, az Arizonai Egyetem csillagásza nyilatkozata szerint a Falcon 9 2026. január 11-én vitte pályára a Pandorát a kaliforniai Vandenberg Space Force Base-ről. A Pandora módszere a fedésre (tranzitra) épül: amikor egy exobolygó elhalad a csillaga előtt, a csillagfény a bolygó légkörén átszűrődve jut el hozzánk, és ebből például vízgőzre, hidrogénre vagy felhőkre lehet következtetni.

Csakhogy a csillag sem „tökéletes lámpa”. 2007 óta tudjuk, hogy a csillagfoltok és a fényes, mágnesesen aktív területek torzíthatják a jelet. Apai, Benjamin V. Rackham és Mark Giampapa 2018–2019-ben megjelent tanulmányaikban megmutatták, hogy ez a csillageredetű zaj akár a bolygó légkörét utánzó jelet is „legyárthatja”; ezt the transit light source effectnek nevezték. Ráadásul a csillag felső rétegeinek vízgőze is félrevihet.

A Pandora kisebb, mint a Webb, viszont 24 órán át figyeli a célcsillagokat látható és infravörös tartományban egyaránt. Egy év alatt akár tízszer is visszatér ugyanazokhoz a rendszerekhez, és csillagonként 200 óránál is több megfigyelési időt gyűjt. Így a Webb adataiból tisztábban leválasztható a csillag „zaja”.

A műhold most nagyjából 90 percenként kerüli meg a Földet; a rendszereit a Blue Canyon Technologies teszteli, majd körülbelül egy hét múlva a tucsoni Multi-Mission Operation Center veszi át az irányítást.

(Kép: NASA Goddard Space Flight Center)