A puszta létezéssel pénzt keresni - ez az ígérete a feltétel nélküli alapjövedelemnek, de miért nem vezették még be?

2024 / 05 / 12 / Bobák Zsófia
A puszta létezéssel pénzt keresni - ez az ígérete a feltétel nélküli alapjövedelemnek, de miért nem vezették még be?
Az országok kormányai által rendszeresen, feltétel nélkül, minden felnőtt számára biztosított havi juttatás ötletét több jeles gondolkodó és politikai személyiség is promotálta az elmúlt évtizedek során, köztük Martin Luther King Jr. is. Az elképzelés szerint az ilyen fajta, nem a munkától vagy segélyektől függő havi ellátás egy ideálisabb, egyenlőbb és boldogabb társadalom megalapozását segítené elő, de sokan attól félnek, hogy a bevezetése után az emberek nem lennének hajlandóak tovább dolgozni és katasztrofális hatással lenne a világra. A tesztek a feltétel nélküli alapjövedelemmel kapcsolatban már többszáz helyszínen zajlanak, de egyelőre mindenki óvatos a kérdéssel kapcsolatban. A Rakéta felméréséből kiderült, hogy olvasóink mit gondolnak a témáról és mit kezdenének a pénzzel.

Pénz mindenkinek

A feltétel nélküli alapjövedelem, vagyis más néven FNA, vagy UBI (Universal Basic Income) nem modern ötlet, az elképzelés évtizedekre, sőt, bizonyos szempontból évszázadokra nyúlik vissza, bár az elnevezés és a módszer formája is időközben sokat változott. Thomas Paine, 18. századi angol-amerikai politikus a jövedelmet egyfajta kompenzációként definiálta, ami minden felnőttet megilletett volna a földek privatizációja miatt (elvégre a lábunk alatt lévő föld közös tulajdon) és főként az idősek és betegséggel küzdők részesültek volna belőle, valamint a 21 évet betöltött személyek is megkapták volna, hogy elindíthassák belőle az életüket. Paine elgondolása, illetve ahhoz hasonló ideák később időről időre felmerültek ugyan, de a gyakorlati megvalósítás terén nem sok előrelépés történt.

Az 1960-as években került valamivel intenzívebben terítékre a kérdés az emberjogi harcosoknak köszönhetően, többek között Martin Luther King Jr. is a garantált jövedelem mellett érvelt beszédeiben és utolsó könyvében, a Where Do We Go From Here: Chaos or Community? című művében kijelentette, hogy a garantált évi jövedelem nem csak megoldást jelentene a szegények és a diszkrimináció által sújtott kisebbség számára, hanem a finanszírozásának biztosítása sem lenne lehetetlen feladat.

King a garantált jövedelem árnyoldalára is kitért, mondván, hogy sokan azért ellenzik az ilyen típusú finanszírozást, mert ez a szemükben egyet jelent az egyéni kezdeményezőképesség, szorgalom és felelősség lerombolásával, mivel az emberek gazdasági státuszát a szorgalmasan végzett munka alapozza meg,

vagyis amennyiben a bevétel függetlenedik a munkától, az embereket tevékeny életre és hasznos tettekre sarkalló motiváció nagy része elveszik. Mivel azonban ez a helyzet a valóságban jóval árnyaltabb, a “gazdasági rendszer vakon működik” King szavaival és az egyéneket sokszor éppen a rossz körülmények és a diszkrimináció löki a tétlenség felé, ezért a mélyszegénység megszüntetése inkább pozitív átalakulást hozna: az embereket potenciális vásárlóerővé tenné, így máris hasznosabb szerepet töltenének be a társadalomban, a stabil anyagi háttér személyes méltóságot adna, ami önmagában motiváló hatással jár a fejlődéshez és a filléres gondoktól való szabadulás az emberek közti konfliktusokat csökkentené.

A King által garantált jövedelemnek nevezett finanszírozási forma később más neveket is kapott: Milton Friedman amerikai közgazdász negatív jövedelmadónak hívta a hasonló elképzelését, bár ez a struktúra annyiban más volt, hogy itt mindenképpen munkával kellett a pénzt megkeresni, viszont egy bizonyos bevételi határ alatt a kormánynak befizetett adó helyett az egyén kapott volna rendszeres térítést az államtól, ezzel kiegyenlítve az esetenként igazságtalan vagyonelosztási állapotokat. Az egyik legfrissebb variáció Andrew Yang amerikai üzletembertől és demokrata politikustól származik: az általa promotált szabadságosztalék (freedom dividend) lényege ugyanaz, mint a korábbi koncepciók, azaz a szegénységből való kiút és a minimális anyagi biztonság megteremtése rendszeres állami juttatással, viszont Yang a 21. századi világ problémáira reflektálva az egyre erősödő automatizáció és robotizáció ellensúlyozását emelte ki az osztalék előnyeinek bemutatása során. A politikus ötlete már valóban az univerzális alapjövedelemként, magyarul feltétel nélküli alapjövedelemként ismert konstrukció elvei alapján működik,

tehát minden, a 18. életévét betöltött személynek járna havi ezer dollár rendszeres juttatás formájában.

Nem csak a szegényeknek, mindenkinek, Elon Musknak, Mark Zuckerbergnek, Bill Gatesnek és Jeff Bezosnak is. Persze nem lenne kötelező igényelniük, de megtehetnék. Az univerzalitás ugyanis fontos összetevője az elképzelésnek, ez alapozná meg a valódi pártatlanságot, amit az ilyen típusú jövedelem elviekben képvisel.

A feltétel nélküli alapjövedelem legfontosabb ismertetőjegyei a következők:

  • rendszeresnek kell lennie, vagyis nem egy összeg egyszeri kifizetéséről van szó
  • minden felnőtt embernek jár, munkaviszonytól és minden más feltételtől függetlenül
  • pénzbeli juttatást takar, nem ingatlant, szolgáltatást vagy bármilyen más értéket
  • egyénenként jár, nem háztartásonként vagy családonként
  • és jellemzően az állam fizeti a lakosoknak

A feltétel nélküli alapjövedelem magyar elnevezése magában rejti az egyik kulcsfontosságú jellemzőjét a koncepciónak, és erre reflektál az UBI névben az univerzalitás is, tehát lényeges, hogy a jövedelem ne egy szűk csoport megsegítéséről szóljon, mint a segélyprogramok, hanem annál jóval széleskörűbb gazdaságpolitikai eszközzé váljon. Yang szabadságosztalékának neve is magában foglalja az egyik pozitívumot, amit a juttatástól várnak a támogatói: a szabadságot a munkával vagy segélyekkel szerzett bevételektől, mivel ezek a pénzszerzési formák rengeteg bizonytalanságot és kötöttséget rejtenek magukban, olyan kötöttségeket, amelyek néha előnytelen helyzetek csapdájába csalják az embereket és szabadságot a munkás-munkaadó hierarchiából, ami a beosztottakat alacsonyabb pozícióba sorolja. A cél nem a munka eliminálása, hanem a létbizonytalaság felszámolása, aminek az anyagi stabilitáson túl számtalan pszichológiai, társadalmi, egészségügyi haszna lehet.

“A személyes konfliktusok férj, feleség és gyermekek között eltűnnek, mikor egy ember értékének a dollár mérlegén mért igazságtalan mértéke megszűnik.”

- vallotta Martin Luther King Jr.

De ha a filozófusok, gondolkodók, üzletemberek és politikusok is évszázadok óta érvelnek az univerzális alapjövedelem és ennek variációi mellett és a konstrukció annyi haszonnal járna a világra és emberi boldogságra nézve, akkor miért számít még mindig radikális elképzelésnek, miért nem vezették még be?

Mit gondolnak a kérdésről a Rakéta olvasói?

Felmérésünkben megkérdeztük olvasóinkat is arról, hogy mit szólnának hozzá, ha havi 100 ezer forintos juttatást kapnának FNA formájában. A Hogy változtatná meg az életed, ha a mesterséges intelligencia előretörésével hamarosan bevezetnék az alapjövedelmet (100 000 forint/hó)? kérdéssel kapcsolatban a válaszadók jelentős része úgy nyilatkozott, hogy nem befolyásolná a munkához való viszonyát:

37,7% gondolta úgy, hogy az alapjövedelem inkább a lelki nyugalmát segítené elő, de nem változtatna a vállalt munka mennyiségén (Kevesebb nyomás lenne rajtam, de dolgoznék tovább, ugyanannyit, és jobban élhetnék, nyugodtabb lennék)

35,2% hosszabb távú befektetésként gondolna az összegre (Félretenném 100%-ban, és évek alatt egy értelmes célra fordítanám, közben befektetném, amíg el nem költöm)

16,8% vallotta be, hogy a kapott juttatás kapóra jönne egy kényelmesebb, kevesebb munkával töltött élet megteremtéséhez (Kevesebbet dolgoznék, annyival, hogy ne változzon a mostani életszínvonalam, de több legyen a szabadidőm)

és mindössze 10,3% választotta a carpe diem hozzáállást és döntött a képzeletbeli költekezés mellett (Könnyen jön, könnyen megy: elszórakoznám)

A válaszokat nyilvánvalóan befolyásolta a kérdésben szereplő jövedelem viszonylag alacsony szintje, mivel havonta 100 ezer forint kevés lakásbérléssel, esetleg lakáshitellel, számlák fizetésével, élelmiszervásárlással, a mindennapos utazások költségeivel és még számtalan más jellegű kiadással nehezítve a megélhetés biztosításához, de az arányok tükrözik a feltétel nélküli alapjövedelemmel és különféle verzióival világszerte lefolytatott projektekkel kapcsolatos tapasztalatokat. Ezekre ugyanis szintén jellemző, hogy a résztvevők a kapott pénzt nem szórakozásra fordítják, hanem elsősorban a szükségleteiket fedezik belőle, esetleg olyan közösségi tevékenységekben vesznek részt, amit korábban nem engedhettek meg maguknak.

Morális katasztrófa?

Az ok részben gazdasági és politikai, részben az emberi szokásokban és hozzáállásban kell keresni. Az ellenérvek között kiemelt helyen szerepel a munka státuszának megválozásától való félelem, ami egyes kritikusok szerint, King várakozásaival ellentétben, épphogy az emberek méltóságát és morálját rontaná, mivel sok mindenkiből ingyenélőt kreálna. Ez persze csak arra az esetre vonatkozik, ha a feltétel nélküli alapjövedelem elegendő az alapszükségleteken túlmenő igények kielégítésére, mivel az emberek általában a túlélést biztosító minimumnál többre vágynak és ezt alacsony FNA esetén továbbra is csak munkával tudnák megkeresni. A túl magas feltétel nélküli alapjövedelem viszont kevéssé életképes elképzelés a finanszírozás bonyodalmai miatt. Az emberek persze egy olyan világban sem hagyhatnák abba a munkát, amelyben mindenhol elérhető lenne a magasabb összegű feltétel nélküli alapjövedelem, elvégre a termékeket létre kell hozni, az élelmiszert meg kell termelni, a házakat meg kell építeni, az infrastruktúrákat, szolgáltatásokat, intézményeket üzemeltetni kell és nem lehet ezek mindegyikét teljes mértékben automatizálni, de ha lehetne is, a gépeket akkor is működtetni és ellenőrizni kellene. A munka emellett a hasznosság, a produktivitás, a képességek fejlesztése, a megszerzett tudás bizonyítása, a közösségben betöltött pozíció, a versenyszellem és sok-sok más faktor szempontjából és sok igény kielégítése miatt is alapvető része az emberi életnek és gondolkodásnak - érvelnek a FNA támogatói.

A feltétel nélküli alapjövedelem inkább a munkahelyek struktúráját alakítaná át,

mivel egy biztos bevétel tudatában a dolgozók jobb pozíciót vívhatnának ki maguknak, ha nem lennének megelégedve a munkakörülményeikkel: ez esetben a felmondás valós opcióvá válna, amennyiben a munkaadó nem jutna egyezségre velük, ellentétben egy FNA nélküli helyzettel, ahol a dolgozók sokszor csak elviekben tehetik meg, hogy otthagyják a munkahelyüket, gyakorlatban ezt nem feltétlenül kockáztatják meg, főként, ha a családjukat is el kell látniuk.

A feltétel nélküli alapjövedelem azonban más területen visszás helyzetet is teremthet, egyrészt megoldást nyújt az automatizálás, robotizáció és mesterséges intelligencia által okozott problémákra, amelyek miatt a sok-sok ember fogja elveszíteni a munkáját, másrészt elő is segítheti ezt a folyamatot, mivel a munkaadók nem lesznek morálisan sem rákényszerítve, hogy embereket alkalmazzanak azokban a munkakörökben, ahol a gépesítés olcsóbb vagy egyszerűbb megoldást kínál, de az is lehet, hogy egyszerűen csökkentik a béreket, végtére is, minek fizessenek sokat, ha az emberek már a puszta létezésükkel is pénzt keresnek. Az FNA munkaügyi helyzettel kapcsolatos bonyolult viszonyát mutatja Finnország esete, ahol részben azért vezették be a feltétel nélküli alapjövedelem tesztjét, hogy az embereket munkavállalásra ösztönzzék, így azok, akik a segélyezési rendszer működése miatt nem mertek addig bizonyos munkákat elvállalni, könnyebben megtehették. A segélyeket sokszor ugyanis feltételekhez kötik, amik a munkavégzés sikeréhez kötöttek.

A sok billió forintos kérdés

A legnagyobb kérdés a feltétel nélküli alapjövedelem vitájában a finanszírozással kapcsolatos.

Miből fogják fedezni a kormányok a hatalmas költségeket, ami az FNA bevezetésével jár?

A legtöbb javaslat szerint az alapot értelemszerűen a pénzek újraelosztása biztosíthatja, aminek keretében megszüntetik azokat a segélyezési formákat, amelyek az FNA bevezetése után szükségtelenné válnak. De más források is rendelkezésre állnának: Andrew Yang tervei szerint például a Freedom Dividend keretében osztott, fejenként havi 1000 dollár előteremtéséhez a 10%-os áfa is hozzájárulna. Az Egyesült Államokban jelenleg nincs áfa, azaz ottani kifejezéssel hozzáadottérték-adó, helyette egyes államokban eltérő mértékű sales tax (forgalmi adó) van, ami azonban más rendszer szerint működik. A jövedelmek kifizetését emellett lehetne támogatni a segélyrendszer egyszerűsítésével, az adminisztratív kiadások csökkentésével megspórolt összegekkel is. Az amerikai adóalapítvány számításai alapján a szabadságosztalék összesen 1000 billió forintba kerülne évente az egész országban és a Yang tervei révén befolyt extra összeg csak az 1000 dolláros kifizetések felére lenne elég. A feltétel nélküli alapjövedelem finanszírozása történhet még újfajta adókból, amelyek (elvileg) nem a fogyasztókat sújtják, például különféle zöldadókból, plusz a kormány bevételei is emelkednének a nagyobb vásárlóerő és ennek következtében fellendülő gazdaság miatt.

Tesztprojektek

Hogy hogyan is nézne ki egy valóban univerzális jellegű program, az egyelőre nem tudható, de sok tesztprogram indult már a világban, egy részük pedig most is zajlik, így az ezzel foglalkozó szakemberek bepillantást kaptak a FNA hatásának következményeibe a gyakorlatban is. A Stanford Egyetem Basic Income Lab nevű részlegének összesítése alapján, ami a 2024 januári állapotokat mutatja be, az elmúlt időkben 192 olyan projektet folytattak le a különböző országokban, ahol a feltétel nélküli jövedelem valamely formájával vagy ahhoz hasonló módszerekkel kísérleteztek szűk körben - a térképen jól látható, hogy a legtöbb az Egyesült Államokban indult, de volt rá példa az afrikai Togóban, Kenyában, Indonéziában, Iránban és Mongóliában is. A programok közös jellemzője, hogy viszonylag kevés ember bevonásával, esetleg valamilyen kiemelt csoportra fókuszálva végzik a teszteket, bár vannak eltérések és speciális kivételek is:

  • Walesben egy 2025-ig tartó kísérletben egészen magas összeget, havi 720 000 ezer forintot adnak két éven át minden 18 életévét betöltött személynek, aki kikerül az állami gondozásból és önálló életet kezd
  • Togóban 23 ezer forintot kapnak kéthavonta azok a nők és 7000 forintot azok a férfiak, akiknek az életét nagyban és hátrányosan érintette az elmúlt évek járványhelyzete
  • Indiában körülbelül tízmillió nőt terveznek bevonni a Magalir Urimai Thogai Thittam (A nők joga a bevételhez tervezet) programba, aminek során havi 1000 rúpiát (4300 forintot) kapnak rendszeresen a jellemzően szegényebb sorba tartozó nők
  • Dél-Koreában 2025-ig havonta kapnak bizonyos összeget azok a háztartások, ahol a keresetek nem érik el az átlagos mediánbér 85%-át, ők egy főre számolva körülbelül 500 000 forinthoz jutnak
  • Mongóliában 2,7 millió ember kapott egy összegű (30 000 forint) és havi 2600, illetve 6000 forintnyi juttatást egy már lezárult programban, igaz, hogy ez egy állami akció volt, nem kifejezetten tesztprojekt
  • az Egyesült Államokban sok szűk körű program zajlik, általában néhány tíz vagy száz résztvevővel, egy-két éves időtartammal, a résztvevők általában 400 és 1000 dollár (144 ezer és 360 ezer forint) körüli juttatást kapnak havi rendszerességgel, ezt időnként kiegészítik egy személyes tanácsadóval is, aki segít az alanyoknak a megfelelő célok kijelölésében

Az amerikai kísérletekből a Stanford Income Lab elemzése alapján az derült ki, hogy az emberek elenyésző többsége nem szórakozásra költötte/költi a kapott pénzt, hanem vásárlásra és szolgáltatásokra (36%) és élelmiszerre (31,6%), minden más sokkal hátrébb szorult (utazás, nem szórakozási céllal 9,3%, szállás, lakhely biztosítása 9%, szórakozás, szabadidős tevékenységek 3,7%). Az emberek egyes teszthelyszíneken néhány százalékos arányban kiléptek a munkahelyükről, de ők voltak kisebbségben, a társadalmi kapcsolatokra viszont pozitív hatással volt az így szerzett anyagi stabilitás, mivel az alanyok olyan közös tevékenységekben is részt tudtak venni, amire egyébként nem lett volna lehetőségük.

Ahogy a kísérletekből is látszik, a teljes körű feltétel nélküli jövedelem bevezetése körül még sok az ellentmondás és a homályos részlet, márpedig egy hasonlóan ambiciózus, országos program indítását csak az indokolná, ha biztos lenne a pozitív változás, amit az új eszköz megjelenése hozna. Az FNA forradalmára ezért még várni kell, ki tudja meddig, viszont a jövedelemszerzés újragondolásának témáját egyre sürgetőbbé teheti az automatizáció kérdése, a gépek és a mesterséges intelligencia felemelkedése, ami még Elon Musk szerint is elkerülhetetlenné teszi a feltétel nélküli alapjövedelem valamely variációjának elfogadását.

(Fotó: Bettmann/Andrzej Rostek/Getty Images, National Cancer Institute/freestocks/Unsplash)


Hiánypótló funkcióval bővült a világszerte használt magyar szoftver
Hiánypótló funkcióval bővült a világszerte használt magyar szoftver
A memoQ az egyik legnépszerűbb fordítástámogató szoftver a szakmabeliek körében, a 10.1-es verzió óta pedig a szoftver webes változata már a képernyő-felolvasó programokkal is kompatibilis, így biztosítva, hogy a vakok és gyengénlátók is önállóan, külső segítség nélkül tudják használni a szolgáltatást.
A koronavírust vizsgálta a fizikus, és arra jutott: szimulációban élünk
A koronavírust vizsgálta a fizikus, és arra jutott: szimulációban élünk
Dr. Melvin Vopson már korábban megfogalmazta az infodinamika második törvényét, de legutóbb ezt a koronavírus mutációjával is illusztrálta. Mindez szerinte arra utal, hogy valójában szimulációban élünk.
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.