Arthur Zimikov speleológus, vagyis barlangkutató 2011-ben a Kárahora-hegységben egy nyílásra bukkant. A nyílás egy olyan aknába vezetett, ahonnan felfelé áramlott a levegő. A csapat kötélen ereszkedett le, és körülbelül 40 méter mélyen a falak mintázata kőtömbökre emlékeztetett, mintha gondosan illesztették volna őket egymáshoz.

A beszámolók szerint az akna több száz méter mély, és alul egy nagy üregbe torkolhat. Zimikov barátja, Viktor egy föld alatti városról, sőt akár 72 kilométer hosszú alagutakról is beszélt, amelyek az Elbruszig nyúlnak, de a részletes feljegyzések állítólag elvesztek – így mindez csak vad feltételezés marad.

A helyet később mások is kutatták, de például Vadim Csernobrov csapata kevés, nyilvánosan is elérhető anyagot készített. A legfrissebb fotók Alexander Splasnovhoz köthetők, aki 3D-modelleket is készít – emiatt akadtak, akik hamisításra gyanakodtak.

A hegyen egy horogkereszt és az 1942. 10. 28-i dátum is látható, ami rögtön beindította a náci relikviavadász sztorikat. Mások szovjet titkos projektet, álzászlós hadműveletet vagy hidegháborús kísérletet sejtenek a háttérben. Innen már csak egy lépés a napvihar miatti föld alatti menedék, vagy a hangfegyveres fantázia.

Persze akad nagyon unalmas, de természetes geológiai magyarázat is a jelenségre: a környék kőzetei hajlamosak egyenes repedések mentén törni. Hűléskor a kőzet összehúzódik, a feszültség pedig szabályos mintázatot repeszt bele. A víz és a kémiai mállás tovább tágíthatja az üregeket. Hasonló félreértést okozott a texasi Rockwall „kőfala” is: akár 11 kilométeren át követtek egy falat, amelyről végül kiderült, hogy természetes eredetű.

Az összeesküvéselméleteket az is táplálja, hogy a két említett kutató időben egymáshoz elég közel hunyt el: Zimikov 2015-ben autóbalesetben halt meg, Csernobrov pedig 2017-ben, 51 évesen rákban. A két haláleset között viszont nincs bizonyított kapcsolat.

(Forrás: Joe Scott, kép: Pinterest)