Bár a villamos energia tárolására jelenleg messze a legelterjedtebb megoldás az akkumulátorok használata, ahogy a termelés egyre nő, úgy válik egyre sürgetőbbé, hogy alternatív megoldásokat találjunk a meglehetősen drága és jelentős mennyiségű ritkaföldfémet igénylő technológiára, ami - nem megfelelő hulladékkezelési eljárás esetén - a környezetet is súlyosan károsíthatja. Az elsősorban ipari környezetben használható megoldások mellett (mint amilyen például a gravitációs akkumulátor) az energiatárolás egyik lehetséges alternatívája lehet a szuperkondenzátorok alkalmazása, amelyek kapacitása több ezerszerese a hagyományos kondenzátorokénak.

Miközben az akkumulátorok kémiai reakció útján tárolják az energiát, a kondenzátorok villamos teret hoznak létre, így tartva meg az elektromos töltést. Ennek megvannak a maga előnyei és hátrányai is, hiszen a szuperkondenzátorok jóval több töltési és kisülési ciklust tesznek lehetővé, kevésbé érzékenyek a hőmérsékletre, ráadásul rendkívül gyorsan lehet őket tölteni, ugyanakkor nem képesek olyan egyenletesen leadni az energiát, mint az akkumulátorok.

A szuperkondenzátorok használatában komoly áttörést hozhat a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatóinak felfedezése, akiknek egy frissen megjelent tanulmány szerint olyan szuperkondenzátort sikerült létrehozniuk, amihez csupán cementre, koromra, valamint vízre van szükség. Bár a kutatók egyelőre csak 1 voltos kapacitással kísérleteztek, a PNAS című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány alapján a speciális anyagból 45 köbmétert használva a szuperkondenzátor akár 10 kWh energia tárolására is alkalmas lehet, ami az MVM adatai szerint csaknem a duplája egy átlagos magyar háztartás napi energiaigényének.

Mivel a cement a beton egyik alkotóeleme, így ez azt is jelentené, hogy az épületek maguk válnának energiatárolóvá, de akár arra is lehetőség nyílna, hogy olyan utakat építsünk, amelyek menet közben képesek feltölteni az elektromos autókat. A tanulmány egyik szerzője, Franz-Josef Ulm ezzel kapcsolatban azt emelte ki, hogy az általuk feltalált anyag egyik nagy előnye, hogy a keverék az adott feladathoz igazítható, így ha például utaknál használják, akkor maximalizálni lehet az energiafelvétel és -leadás sebességét, míg épületeknél, ahol ez a szempont kevésbé fontos, lassabban tölthető anyagot is használhatnak.

Az MIT kutatói szerint az új anyagot elsőként olyan izolált épületeknél használhatják majd, amelyek nem kapcsolódnak a hálózatra, így napelemekkel és a szuperkondenzátorral biztosíthatják az energiaellátásukat.

(MIT, Futurism, Fotó: MIT)