A legtöbb haláleset a függőlegesen vízbe lógatott hálóknál történik, amelyeket bójákról eresztenek a mélybe. A BirdLife International Marine madárvédő szervezet ezért kutatásba kezdett, hogy kiderítse, hogyan menthetne meg minél több állatot. Eddig úgy tűnik, hogy a hálókat tartó bójákra helyezett szemek segíthetnek ebben.

Yann Rouxel, a kutatás vezetője és csapata először LED-ekkel próbálták eltéríteni a madarakat, de nem jártak sikerrel. Egy nap aztán eszükbe jutott, hogy mi lenne, ha kipróbálnák az eredetileg reptereken alkalmazott, a kifutópályák körül elhelyezett digitális kijelzőkön megjelenített, mozgó szempárokat. A madárvédelmet így végül sikerült elektromos áram nélkül, egyszerűen és olcsón, de legfőképp hatásosan megvalósítani.

A kutatók valóban nem bízták a véletlenre a bójaprototípus kivitelezését, azt ugyanis tengeri madarak látásával, agyi aktivitásával és repülési útvonalával kapcsolatos korábbi kutatásokra alapozva hozták létre. Az eszköz emellett kapott egy rúdra szerelt, a széllel forogni képes panelt is. A panel egyik oldalára egy kisebb, a másikra egy nagyobb szempárt festettetek, emiatt látszik úgy forgás közben, mintha fenyegetően pislognának. Rouxel szerint mivel a vízfelszín közelében a szél szinte állandóan fúj, emiatt a szemek sem állnak le. Kiszámíthatatlan mozgásuk pedig

megakadályozhatja azt is, hogy a madarak megszokják az eszközt, ami egyet jelentene félelemérzetük elmúlásával.

A csapat a szempárokat a kanadai lúd látáshoz optimalizálta, melynek látása elmondásuk szerint a leggyengébb a tengeri madarak közül. A szemeket úgy alakították ki, hogy a pupillaméret fenyegetést sugalljon, valamint térhatást is adtak a tekinteteknek. A bójákat egy észt öbölben tesztelték, vagyis ott, ahol a jegesrécék átvészelik a telet. A prototípusok kihelyezése előtt többször megszámolták a madárpopulációt, majd a bóják kirakása után is folyamatosan nyomon követték, hogy a tesztelés hatvankét napja alatt mennyi madár bukkan fel a közelükben.

Eredményeik alapján a jegesrécék száma a bóják ötvenméteres körzetében - legjobb esetben - huszonöt százalékkal visszaesett, ahogy az utóhatás is pozitív volt, mivel az állatok csak két-három héttel később próbálták megközelíteni a bójákat, de akkor sem voltak túl magabiztosak, inkább csak tisztes távolságból kémlelték. Madeleine Goumas, az Exeter Egyetem Ökológiai és Természetvédelmi Központjának kutatója a The Guardian újságírójának beszélt arról, hogy az ipari halászat rendkívül veszélyes a tengeri állatok számára, és a delfinektől kezdve a madarakig sokféle faj kerül évente járulékos fogásként a halászhálókba, ahol aztán el is pusztulnak. A jövőben ez remélhetőleg megváltozik.

(Fotó: Newscientist.com)

További cikkek a témában:

 


Ismerd meg a ROADSTER magazint!
AUTÓK - DESIGN - GASZTRO - KULT - UTAZÁS - TECH // Ha szereted a minőséget az életed minden területén, páratlan élmény lesz!
Ezek is érdekelhetnek
HELLO, EZ ITT A
RAKÉTA
Kövess minket a Facebookon!
A jövő legizgalmasabb cikkeit találod nálunk!
Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.



This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.