A falak akár 90%-ban jégből állnak, és lassan szublimálnak, ezért nyáron aktív hűtésre van szükség. A szabaddá váló rétegek látványos „jégékeket” tárnak fel, amelyeket ősi repedések és újrafagyások formáltak; ha ezek felengednek, a talaj tavakká vagy víznyelőkké roskadhat. Az alagútból tökéletesen megőrződött mamutcsontok és más jégkorszaki maradványok is előkerülnek – letűnt korok éghajlatainak természetes archívumai ezek a falak.
Vissza a cikkhez