Három mód, ahogy a részecskék fénysebesség közeli tempóval utaznak
Hullám-részecske kölcsönhatás
A részecskék elektromágneses hullámokkal való kölcsönhatás révén is felgyorsulhatnak: ezt nevezzük hullám-részecske kölcsönhatásnak. Amikor elektromágneses hullámok találkoznak, a mezőik összesűrűsödhetnek. A töltött részecskék, amelyek ezek között a hullámok között ide-oda pattognak, hasonló módon nyerhetnek energiát, “mint egy labda, amely két egymáshoz közeledő fal között pattog.” - magyarázza a NASA. Ilyen típusú kölcsönhatások állandóan zajlanak az űrben, a Föld közelében, és gyakran ezek felelősek a részecskék olyan mértékű felgyorsításáért, ami kockázatot jelenthet az űreszközök és műholdak elektronikája szempontjából, ha az űreszközök ezekkel a villámgyors részecskék útjába akadnak.
A hullám-részecske kölcsönhatások azoknak a kozmikus sugaraknak (illetve néhánynak közülük) a gyorsításáért is felelősek, amelyek a Naprendszeren kívülről érkeznek. Egy szupernóva-robbanás után egy forró, sűrű, összenyomódott gázbuborék, az úgynevezett lökéshullám lövell ki a csillag magjától távolodva.
Ezeket a buborékokat mágneses mezők és töltött részecskék töltik ki, és bennük a hullám-részecske kölcsönhatások olyan nagy energiájú kozmikus sugarakat indíthatnak útjukra, amelyek elérhetik a fénysebesség 99,6%-át.
Ezek a kölcsönhatások valószínűleg a napszél és a Napból származó kozmikus sugarak gyorsításában is szerepet játszanak.
(Fotó: Koivuneva/Pixabay)