Az emberiséget már az ókori görögök korában (vagy előtte is) foglalkoztatta a gondolat, hogy a fény sebességét valahogyan meghatározzák, de egy jó ideig még azzal kapcsolatban sem volt teljes egyetértés, hogy ez a sebesség egyáltalán véges vagy végtelen. Az első tudósnak, akinek sikerült megmérnie a fény sebességét, Ole Roemer, dán csillagászt tartják, aki 1676-ban a Jupiter egyik holdjának, az Ionak a megfigyelése közben kezdett el számításokat végezni a témával kapcsolatban. Az ő eredményei, illetve a holland Christiaan Huygensnek az ő adataira támaszkodó mérései még nem voltak pontosak ugyan, de annyit mindenesetre sikerült kideríteni, hogy a fény sebessége véges.

Ma már tudjuk, hogy a fénysebesség (a fény vákuumban való haladásának tempója) 299 792 458 m/s, azt a sebességet pedig, ami nem éri el ugyan a fénysebességet, de annak közelében van, relativisztikus sebességnek nevezzük. A relativisztikus sebesség “az a sebesség, amely elég nagy ahhoz, hogy egy test tömegét jelentősen nagyobbá tegye a nyugalmi tömegénél”, vagy más meghatározás szerint “olyan sebesség, ami a fény sebességéhez annyira közel van, hogy annak tudományos analízise esetén figyelembe kell vennünk Einstein speciális relativitáselméletének befolyását.”

“A speciális relativitáselmélet kimutatta, hogy a fényrészecskék, azaz a fotonok, vákuumban állandó, 1 079 252 849 kilométer per órás sebességgel haladnak - ez olyan hatalmas sebesség, amelyet rendkívül nehéz elérni, és ebben a közegben lehetetlen túllépni.

Ennek ellenére az egész univerzumban, a fekete lyukaktól a Föld közeli térségig, a részecskék hihetetlen sebességre gyorsulnak fel, némelyikük még a fénysebesség 99,9%-át is eléri.” - írja a NASA - “A NASA egyik feladata, hogy jobban megértse, miként gyorsulnak fel ezek a részecskék. Ezeknek a szupergyors, vagyis relativisztikus részecskéknek a tanulmányozása végső soron segíthet megvédeni a küldetéseket, amelyekkel a Naprendszert térképezzük fel, vagy éppen a Holdra utazunk, és többet taníthat nekünk a galaktikus környezetünkről is.”

A galériában a NASA által felsorolt három olyan módot mutatjuk be, amelyekkel a részecskék relativisztikus sebességre gyorsulnak természetes folyamatok által hajtva.

Három mód, ahogy a részecskék fénysebesség közeli tempóval utaznak

Megnézem

(Fotó: PublicDomainArchive/Pixabay)