Radikálisabb ötlet, hogy nincsenek is fekete lyukak, csak ezeket utánzó objektumok – ezekből elég sokfélét javasoltak már: gravacsillagok, boszoncsillagok, „fuzzballok”. Ezek elvileg elkülöníthetők a tényleges fekete lyukaktól.
A gravitációs hullámok „csiripelése” (az összeolvadás hangmintája) igazi fekete lyukaknál csak a tömegektől és a perdületektől függ. Ha azonban nem valódi fekete lyukak, hanem „utánzók” ütköznek, akkor ezeknek lehet felszínük, amelyről a hullám visszaverődhet, így a detektorok gyenge visszhangokat is hallhatnak.
2017-ben Jahed Abedi és társai három eseménynél is leírtak ilyen visszhangokat, más kutatócsoportok viszont nem találtak meggyőző jelet: Nami Uchikata és kollégái három LIGO-adatgyűjtés elemzésében csak zajt láttak. Ez persze nem zárja ki teljesen a visszhangokat – ha léteznek, valószínűleg nagyon halványak, vagy a jelalakjukat még rosszul írjuk le. Több összeolvadás megfigyelésére és jobb, elméleti modellekből származó „sablonokra” van szükség, mert ha a minta rossz, a jel akkor sem bukkan elő az adatokból, ha valójában ott is van. A negyedik LIGO-üzemmenet eseményeit épp ezért most is elemzik.
Vissza a cikkhez