A kutatás tehát folyik tovább.
„Mindig az a kérdés, hol lép be az új fizika” – mondja Raúl Carballo-Rubio.
Ha az új fizika az eseményhorizonton belül lép be, akkor szingularitásmentes, „rendes” fekete lyukakat kell keresnünk; ha közvetlenül kívül, akkor a világegyetem tele lehet utánzókkal, és a fekete lyuk ma használt fogalmára nem is igazán lesz szükség. De ha nem találunk új fizikát, és a szingularitások tényleg léteznek, akkor a fekete lyuk afféle „kozmikus iratmegsemmisítő”: mindent megsemmisít, ami beleesik – ez az információmegmaradás alapelvét is megkérdőjelezi.
Sőt, lehet, hogy a kozmosz bizonyos részei így eleve megismerhetetlenek.
A fizikusok épp ezért inkább abban bíznak, hogy az új elméletek elsimítják a szingularitásokat; ha viszont nem, akkor a fekete lyuk belseje nem az új törvények tere, hanem a fizika teljes összeomlásának zónája.
„Ez számomra is izgalmas eredmény” – mondja Nami Uchikata –, „de nyugtalanító is: talán nem mindenhol uralkodik a fizika.”