A Kamar-Daban-rejtély: hét túrázó, egy túlélő

1993. augusztus 5-én egy tapasztalt túracsapat ereszkedett le a Kamar-Daban-hegységben, a Bajkál-tó közelében. A csoport hét főből állt: hat 15–24 év közötti fiatalból és vezetőjükből, a 41 éves túrainstruktorból, Ljudmila Korovinából, aki hivatalos „mester” fokozattal rendelkező túrasportoló volt.

Előző este vihar, jeges eső és erős szél gyötörte őket – ez volt az út legrosszabb éjszakája. A reggeli után viszont már lefelé indultak a hegyről, elvileg a biztonság felé. Néhány perc múlva mégis olyan dolgok történtek, amiket az egyetlen túlélő, a 17 éves Valia csak sok napos sokk után tudott elmondani.

Az ő korai beszámolója szerint az egyik fiú hirtelen összeesett: vér folyt a szeméből, füléből, szája habzott, rángatózott, majd meghalt. A vezető odarohant, de hamarosan ő maga is hasonló tüneteket mutatott. Egy másik lány állítólag a saját fejét kezdte egy sziklába verni, amíg el nem esett. A fiatalabbak menekülni próbáltak, hánytak, fuldokoltak, levetkőztek, majd sorra összeestek.

Végül csak Valia maradt életben, aki napokig bolyongott, majd 5 nappal később kajakosok találtak rá a hegy lábánál, száradt vérrel borítva. A mentők később a lejtőn, egymástól nem messze találták meg a holttesteket. A boncolás szerint mindannyian hipotermiában haltak meg, Korovina pedig szívleállásban. A tüdőkben folyadékot és véraláfutásokat találtak, néhány izomban fehérjehiány jeleit fedezték fel, mintha éhezés jelei is lettek volna – pedig az útnak elvileg nem kellett volna olyan hosszúnak lennie, és Valia még élelmet is össze tudott szedni a holttestek felszereléséből.

A történet itt válik igazán szürreálissá: 25 évvel később ugyanis Valia már másképp mesélte az eseményeket. Tagadta, hogy lett volna vér, sikoltozás, vagy ilyen drámai jelenetek, és a halálokat inkább tüdőödémának tulajdonította. Ez felveti a kérdést:

Elsőre a trauma kiszínezte az emlékeit?

Vagy a későbbi változtatás mögött az áll, hogy meg akarta védeni Korovina hírnevét, akit sokan gondatlansággal vádoltak?

Jelenleg nincs olyan magyarázat, amely minden részletet kerek egésszé tenne. A Kamar-Daban esete éppen ezért az orosz hegyi tragédiák egyik legmakacsabb rejtélye maradt.

Vissza a cikkhez