A Kamar-Daban-hegység alatt terül el a Bajkál-tó, amelyet gyakran a „Szibéria gyöngyének” neveznek. Nagyjából 20–25 millió éves, így a Föld legidősebb édesvizű tava. A maximális mélysége 1 620 m, ezzel a legmélyebb is. Hossza körülbelül 636 km, átlagos szélessége pedig nagyjából 48 km.
A becslések szerint a Föld nem fagyott édesvizének körülbelül 20%-a itt található. Több víz, mint az összes észak-amerikai Nagy-tóban együtt. A víz annyira tiszta, hogy időnként 40 m mélyre is le lehet látni. A tó mintegy 1 700 olyan fajt rejt, amelyek sehol máshol a Földön nem fordulnak elő – köztük az egyik kevés édesvízi fóka, a bajkáli fóka.
Nem csoda, hogy a környék őslakosai, a burjátok és evenkik a tavat élő, tudatos lénynek tekintik. Egy mitikus vízisárkányt is tisztelnek, amely a tó erejét és kiszámíthatatlanságát jelképezi.
A modern történetek viszont már inkább sci-fi-be hajlanak. A beszámolók szerint:
1982-ben hét katonai búvár 50 m mélyen humanoid alakú, 3 m magas lényeket látott a tó mélyén, ezüstös ruhában, furcsa „kupolaszerű sisakokban”. Amikor a parancsnokság hálóval való elfogásukat rendelte el, a búvárokat állítólag egy láthatatlan erő szó szerint kilőtte a vízből. A túl gyors emelkedés miatt dekompressziós betegséget szenvedtek el, és hárman meghaltak.
1989-ben szovjet pilóták egy fényes korong alakú objektumot figyeltek meg, amelyből sugarak csapódtak ki, és egy ilyen fénysugárnak való kitettség után a pilóták egészségi állapota hirtelen romlani kezdett, rákos betegségek alakultak ki, majd meghaltak.
A tavon három környék különösen hírhedt:
Itt állítólag gyakrabban tűnnek el hajók. Egy 2003-as esetben egy jacht süllyedt el – egy valaki meghalt, heten eltűntek ekkor, 2011-ben pedig egy kirándulóhajó nyom nélkül eltűnt.
A tudomány azonban kínál néhány józan magyarázatot is. A Bajkál-tó egy aktív tektonikus hasadékvölgyben fekszik, ahol a kőzetlemezek évente 4–6 mm-rel távolodnak egymástól. Ez földrengéseket, hőforrásokat és különleges jelenségeket okoz: például metán-hidrátokat.
A tó mélyén becslések szerint kb. 1 billió m³ metán található kristályos formában. Időnként földrengések vagy más zavarások miatt ez a gáz egyszerűen „felrobban” a vízben: nagy buborékok törnek fel, erős, robajszerű hanggal, és elméletben egy nagyobb kitörés akár egy kisebb hajót is felboríthat.
A metán-kitörések és a melegebb vízoszlopok magyarázhatják a víz alatti fényjelenségeket, furcsa „fényköröket”, és azt is, hogy a téli jégen óriási, 5–7 km átmérőjű jéggyűrűk keletkeznek. Ezeket először műholdképeken vették észre, majd terepi vizsgálatok során kiderült:
Alattuk óriási, örvénylő melegebb víztömegek (anticiklonális örvények) forognak, 1–2 °C-kal melegebbek a környezetüknél;
A vékonyabb jég miatt már történtek balesetek, amikor járművek alatt szakadt be a jég.
És mi a helyzet a „víz alatti humanoidokkal”? Egy jóval prózaibb magyarázat, hogy a búvárok valójában bajkáli fókákat vagy fény-árnyék játékot láttak, és extrém körülmények között az agy nagyon kreatív tud lenni.
Vissza a cikkhez