A szegecsek metallurgiai csapdája

Sokáig tartotta magát a nézet, hogy a Titanic acéllemezei egyszerűen túl ridegek voltak a hideg vízben, ám a modern roncsvizsgálatok ennél specifikusabb problémára mutattak rá: a szegecsekre. A hajó építésekor több mint hárommillió szegecset használtak fel, de a hatalmas igény miatt a Harland and Wolff hajógyár nem tudott mindenhol első osztályú acélt alkalmazni. A hajó orrában és farában, ahol a görbületek miatt kézi szegecselésre volt szükség, gyengébb minőségű kovácsoltvas szegecseket használtak. Laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy ezek a vas szegecsek több salakzárványt tartalmaztak, ami hideg környezetben csökkenthette a szilárdságukat. Ütközéskor így könnyebben deformálódhattak vagy kilazulhattak. Amikor a jéghegy súrolta az oldallemezeket, ezek a rideg vasszegecsek egyszerűen kipattantak a helyükről, utat engedve a víznek, míg a hajó középső részén használt acélszegecsek valószínűleg kibírták volna az ekkora terhelést. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez önmagában nem magyarázza a katasztrófát. A sérülések valószínűleg nem egyetlen nagy hasadásból, hanem több kisebb, egymást követő lemezdeformációból álltak össze.

Vissza a cikkhez