A vízzáró falak „jégkockatartó effektusa”

A Titanic hírnevét a 16 vízzáró rekesznek köszönhette, amelyek elméletileg akkor is a felszínen tartották volna a hajót, ha az első négy szekciót elönti a víz. A mérnöki hiba nem a rekeszek létezésében, hanem a magasságukban rejlett. A válaszfalak nem nyúltak fel a hajó legfelső fedélzetéig; a legtöbbjük csak az „E” fedélzet magasságáig ért. Amikor a jéghegy öt rekeszt szakított fel, a hajó orra olyan mélyre süllyedt, hogy a víz egyszerűen átbukott a válaszfalak tetején a következő, még sértetlen rekeszbe. Ez a folyamat úgy zajlott le, mint amikor egy jégkockatartót töltünk meg vízzel: amint egy rekesz megtelik, a felesleg átfolyik a szomszédosba, megállíthatatlan láncreakciót indítva el. A konstrukció tehát nem volt hibás – de nem volt felkészítve ilyen mértékű sérülésre.

Vissza a cikkhez