3. A Hubble-állandó méréseinek eltérése (Hubble-feszültség)

Az elmúlt év során a James Webb Űrteleszkóp precíziós mérései megerősítették, hogy az univerzum jelenlegi tágulási sebessége, vagyis a Hubble-állandó, körülbelül 8%-kal magasabb, mint amit a korai univerzumra vonatkozó kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás adatai alapján számítottak. Ez az eltérés, amelyet „Hubble-feszültségként” ismerünk, már eddig is komoly problémát jelentett a kozmológusok számára, de a Webb-teleszkóp adatai egyértelműen kizárták, hogy pusztán mérési hibáról lenne szó, és ezzel valódi elméleti problémává vált.

A Hubble-feszültség komoly kérdéseket vet fel a jelenlegi kozmológiai modellekkel kapcsolatban. Lehetséges, hogy az univerzum összetételéről – így például a sötét anyag és sötét energia arányáról – alkotott eddigi képünk hiányos vagy téves. Egyes alternatív magyarázatok szerint az eltérés egy eddig ismeretlen fizikai jelenség jelenlétét jelezheti, például új kölcsönhatások, extra dimenziók, vagy akár más, eddig nem ismert részecskék létezését. A tudósok jelenleg azon dolgoznak, hogy további független mérésekkel és új elméleti megközelítésekkel oldják meg ezt az ellentmondást, amely szintén alapvetően megváltoztathatja a kozmológiai modelleket.

Tegyük hozzá azt is, hogy talán nem tiszta elsőre, hogy mi a különbség az első példaként említett sötét energia gyengülése és a Hubble-feszültség közt, pedig ez a két példa két különböző, bár kapcsolódó problémát jelent: a sötét energia gyengülése azt jelenti, hogy maga a gyorsuló tágulást okozó energia időben változhat, és akár csökkenhet is, ami alapjaiban ingatná meg az univerzum jövőjéről alkotott képet. Ezzel szemben a Hubble-feszültség egy mérési anomáliára utal, ahol az univerzum korai állapotára (kozmikus háttérsugárzás) alapozott mérések, és a jelenlegi állapotára (galaxisok közvetlen megfigyelése) épülő mérések között van egy jelentős eltérés. Tehát míg az egyik a sötét energia fizikai természetének a változását feltételezi, addig a másik a jelenlegi mérési módszerek és elméletek közti következetlenségekre világít rá, amiből valamilyen új fizikai jelenség jelenlétére következtethetünk.

(Forrás, kép: az NGC 3972 galaxis, amely 66 millió fényévre található a Nagy Medve csillagképben, egyike volt annak a 10 galaxisnak, amelyeket az univerzum tágulásának mérésére használtak egy új kutatásban, forrás: Yuval Harpaz, adatok: JWST)

Vissza a cikkhez