A Vipeholm fogszuvasodási kísérlet

Nem csak az amerikai hatóságok jártak el azonban erkölcstelen módon az orvosi emberkísérletek során, Svédországban is találhatunk példát rossz emlékű, ma már hihetetlennek tűnő tanulmányra, amelynek mit sem sejtő emberek estek áldozatul. Az 1946-ben induló kísérletben a svéd Lund városban található Vipeholm elmegyógyintézet értelmi fogyatékos pácienseit tették ki különféle hatásoknak, hogy felmérjék az édességeknek a fogakra gyakorolt káros hatásait. Bár a programban nem halálos betegséget előidéző vírusokat szabadítottak az alanyokra, de a következmények így is súlyosak voltak, és sok esetben felértek egy emberkínzással, mivel a résztvevők ritkán kaptak orvosi kezelést a kialakuló problémáikra.

A tanulmányt a Svéd Nemzeti Fogászati Szolgálat Orvosi Tanácsa rendelte el, tehát hatósági engedéllyel zajlott, és körülbelül tíz éven át tartott, méghozzá úgy, hogy a kísérletről szóló beszámolók már 1953-ban nyilvánosság elé kerültek. A vizsgálatok elsősorban annak feltárására irányultak, hogy vajon milyen fajta és milyen mennyiségű édesség alakítja ki a fogszuvasodást, és milyen módon hatnak a különféle édes anyagok a fogak épségére. Meglepő módon a Vipeholm kísérletet a svéd édesipari szereplők pénzelték, cserébe a tudományos adatokért, amelyeket a program során gyűjtöttek a kutatók.

A pácienseket többféle édes élelmiszerrel etették rendszeresen, köztük olyan extra ragadós karamellel, amelyet kifejezetten a kísérlet kedvéért fejlesztettek ki.

A program első felében a Vipeholm 660 bentlakója és 140 személyzeti tagja próbált ki többféle vitamint a fogai állapotának javítása, illetve a fogszuvasodás elkerülése érdekében, majd (mivel ezek a tesztek nem bizonyultak elég hatékonynak), 1947-től elkezdték csokoládéval, karamellel, cukorkákkal és cukros üdítőitalokkal etetni és itatni a (tudtuk nélkül) résztvevőket. Az embereket több csoportra osztották az elfogyasztott édességek típusa alapján, és azt a csoportot, amelynek tagjai napi 24 darab karamellt elfogyasztottak, másfél év múltán kivonták a kísérletből, olyan rossz állapotba kerültek a fogaik. Az eredményekről szóló tanulmányt az édesipari vállalatok nyomására csak 1953-ban hozták nyilvánosságra, amikor már áttértek egy valamivel kevésbé extrém tesztelési metódusra, és az eleinte adagolt, rendkívüli mennyiségű édesség helyett csökkentett, realisztikusabb adagokkal dolgoztak.

A program ellen sokan felemelték a szavukat, de nem kifejezetten az etikátlan hozzáállás miatt, a tanulmány végére pedig a finanszírozás megvonása tett pontot, mivel a vállalatok nem találták kielégítőnek a kapott eredményeket. Az édesipari vállalatok elsősorban azt várták, hogy a kísérlet alapján jobb, “egészségesebb” (és eladhatóbb) édességeket tudnak majd fejleszteni és piacra dobni, de ennek inkább az ellenkezője történt: Svédországban már az 1950-es években széles körű információs kampányt indítottak az édességfogyasztás káros hatásainak ismertetésére.

(Forrás: Lund Egyetem, Fotó: Ozkan Guner/Unsplash)

Vissza a cikkhez