Todd-szindróma

Az Alice Csodaországban című Lewis Carroll mesében a főszereplő kislány egy fantasztikus világba kerül véletlenül, miután beesik egy nyúlüregbe, a furcsa helyen méghozzá ő maga is átváltozik: néha hatalmas nagyra nő, néha apróra zsugorodik, vagyis teste felett elveszti a kontrollt. Alice-hoz hasonló emberek léteznek a valóságban is, azzal a különbséggel, hogy ők csak képzelik a velük történő furcsaságokat, számukra azonban éppoly valósnak tűnik minden változás, mintha ténylegesen megtörténne. A Todd-szindrómát emiatt Alice Csodaországban szindrómának (AIWS) is nevezik - ezt az elnevezést John Todd, brit pszichiáter kezdte használni, aki 1955-ben elsőként írta le a rendellenességet.

A szindróma “áldozatait” három kategóriába lehet csoportosítani: vannak, akik saját testük arányait érzik furcsán változónak, mások a külvilág tárgyainak, objektumainak méretét látják módosulni (ez a csoport a népesebb), és vannak, akikre mindkét téveszme jellemző. Az Alice Csodaországban szindrómásokat zavaró tünetek sokfélék lehetnek: időnként nagyobbnak, néha kisebbnek látják kezüket és fejüket, a körülöttük lévő tárgyakat a valódinál közelebbinek, távolabbinak, nagyobb vagy kisebb méretűnek észlelik, elvesztik az időérzéküket, vagyis úgy érzik, mintha az idő megfagyna, vagy túl gyorsan haladna, de néha még a hangokat is túlzó módon érzékelik, vagy úgy élik meg saját mozgásukat, mintha nem ők irányítanák.

Sok szakértő számára maga a szindróma is ismeretlen, a kiváltó okairól pedig csak találgatnak az orvosok - a statisztikák szerint a betegek sokszor migrénről panaszkodnak, valamilyen agyi sérülésük vagy fertőzésük van, a Todd-szindrómás gyerekek között pedig gyakori az Epstein-Barr vírusos beteg. A gyerekek körében egyébként sokkal gyakoribb a szindróma megjelenése, és a rendszeres hallucinációk ijesztő hatással lehetnek rájuk. Hatásos kezelés nem áll rendelkezésre az Alice Csodaországban szindróma tüneteire, de a kiváltó ok megszüntetése véget vet a téveszméknek is - nagyon ritka az olyan eset, amikor a szindróma krónikussá válik, és hosszú ideig fennáll.

(Forrás: Science Direct Fotó: John Tenniel)

Vissza a cikkhez