A mérési probléma (a lényeg)

A kvantummechanika hullámfüggvénnyel ír le egy rendszert – a lehetőségek szórásával. Ha megmérünk egy tulajdonságot (például egy elektron helyzetét), egyetlen értéket kapunk. Vajon a mérés aktusa okozza a „valóságok” egyikének összeomlását? Vagy nincs is összeomlás, és csupán kiderül, hogy a sok lehetséges leágazás közül melyikben vagyunk? A rivális értelmezések így próbálnak erre a kérdésre megfelelni:

• Koppenhága: A tulajdonságok nem véglegesek addig, amíg meg nem mérjük őket, ennyit tudunk – az viszont, hogy mi is voltaképp a „mérés”, az már homályos.
• Sokvilág-értelmezés: a hullámfüggvény sosem omlik össze; minden kimenetel külön elágazó valóságban játszódik le.
• Dekoherencia: A környezettel való kölcsönhatások kimossák az interferenciát, ezért egy kimenetel klasszikusnak látszik – de ez nem magyarázza meg, miért csak egyet tapasztalunk.
• Objektív összeomlás: az összeomlás valós fizikai folyamat, amely nagy rendszereknél spontán módon megy végbe.
• Tudat okozta összeomlás (vitatott): a tudatosság váltja ki a határozott kimenetelt.

Egyik értelmezés mögött sem áll konszenzus. A mérési probléma afféle „gravitációs központ”, amely sok paradoxont tart maga körül pályán.

Vissza a cikkhez