A klasszikus fizika megnyugtató képet fest: az ok-okozat rendje érvényesül, a dolgoknak határozott tulajdonságaik vannak, a mérés pedig egyszerűen feltárja, ami amúgy is ott van. A kvantummechanika megőrzi ezt a lenyűgöző előrejelző erőt, mégis szétfeszíti ezt a képet: a számítások működnek, de hogy ez mit jelent, az már erősen vitatható. A most felsorolt kvantumparadoxonok esetében a képletek pontosan jósolnak, miközben a valóságról, az időről és az okságról alkotott feltevéseink akkorát zakóznak, mint a télikabát.

Ezek a paradoxonok azonban nem bűvészmutatványok, hanem stressztesztek: rávilágítanak a megbízható előrejelzést adó matematika és a világról mesélt történet közt tátongó szakadékra. Sok rejtély középpontjában maga a mérés áll. A mérés előtt a kvantumrendszer szuperpozícióban – egyszerre több lehetőség formájában – él, utána viszont egyetlen kimenetet látunk. Az elmélet megadja az esélyeket, de nem mondja meg, mi fordítja át a „lehet”-et „van”-ra. Ez a homály időre, információra, sőt a tudatra vonatkozó talányokba ágazik szét, miközben az „objektivitás” határai is kirajzolódnak: a kimenetel függhet a kontextustól vagy akár a megfigyelőtől.

A közös üzenet: a kvantumelmélet fényes siker, ontológiailag azonban vakhomály – tudjuk a „hogyan”-t, de nem értünk egyet a „mi” és a „miért” kérdésében. Elképzelhető, hogy a tér, az idő és a kauzalitás csak felbukkanó jelenségek, miközben az alap talán információelvű – vagy egészen más, még meg nem nevezett dolog. A paradoxonok nem hibák, hanem útjelzők: történelmileg mindig új fizikához vezettek. Így aztán a kvantummechanika egyszerre diadal és provokáció. Hajtja a technológiát, előre jelez elképesztő pontossággal, ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a valóságról alkotott képünk nem zárható le. Lehet, hogy egy mélyebb egyesítő elméletre, radikális idő- és információfelfogásra vagy új megfigyelőképre van szükségünk; addig is működő modellünk van – és egy univerzumunk, amely makacsul nem akar olyan egyszerű lenni, mint szeretnénk.

(Forrás: Fexl, képek: Pixabay)

Kvantumparadoxonok, amelyek még a tudósokat is megijesztik

Megnézem