A személyzet nem halt meg azonnal, de esélyük sem volt a túlélésre

A vizsgálat kimutatta, hogy a hét űrhajós nagy valószínűséggel túlélte a Challenger széthullásának pillanatát. A roncsolódás után a személyzeti kabin egy darabig épen maradt, sőt a tehetetlenség miatt tovább emelkedett a magasba (kb. 20 km-es magasságig), majd megkezdte zuhanását az Atlanti-óceán felé. A kabin hermetikus lezárása azonban megszűnt, így a fedélzeten lévők hamar eszméletüket vesztették az oxigénhiány miatt. Az űrrepülőgépnek nem volt semmiféle vészmentő vagy mentőkabinos rendszerre tervezett berendezése, az asztronautáknak nem állt rendelkezésére menekülő kapszula vagy katapultülés, amellyel elhagyhatták volna a kabint. Végül a személyzeti rész mintegy 2 perc 45 másodperccel a széthullás után, kb. 320 km/h sebességgel csapódott az óceán felszínének – és ekkora erőhatást senki sem élhetett túl.

Vissza a cikkhez