Gombaházakban lakunk, és mindig vidámak vagyunk

A fenti gondokat orvosló projekt a NASA Ames Kutatóközpontjában azt vizsgálja, hogy miként lehetne ott helyben megtermelni az épületekhez és egyéb infrastruktúrák felhúzásához szükséges alapanyagok egy részét. Az anyag, ami ideális lenne a célra pedig nem más, mint a gomba, pontosabban a gombának a föld alatt található része, a micélium.

A projekt végső célja, hogy olyan kompakt, könnyűszerkezetes élőhelyeket alkossanak, melyekben inaktív gomba található. Ezeket aztán relatíve olcsón lehet szállítani akár hosszabb távon is. Érkezéskor pedig az alapvázat a megfelelő formára alakítják, vizet adnak hozzá, az így aktivált gomba pedig körbenövi ezt a szerkezetet, hogy végül teljesértékű otthonként funkcionáljon. Persze mindeközben arra sem árt ügyelni, hogy a gombát távol tartsuk a Marsi környezettől, nehogy megfertőzze azt.

A kutatás a NASA NIAC (NASA Innovative Advanced Concepts) programjának keretében folyik. A tudomány, ami mindezt egy szép napon lehetővé teszi, pedig a szintetikus biológia, amely azt kutatja, hogy magát az életet miként lehet technológiaként hasznosítani.

Miért pont gomba?

Persze rengeteg növekedő anyag jöhet szóba, a kérdés, hogy a választás miért éppen a gombákra esett? Először is nem árt ismét felidézni, hogy nem arról a gombáról van szó, amit megveszünk a piacon, hanem a micéliumról, amely rengeteg elágazó hifaszálból épül fel. Ez a micélium pedig már ma is kereskedelmi forgalomban van, hiszen remek szigetelőanyag és tűzbiztos is, ráadásul mérgező gázokat sem bocsát ki magából. A nyomást jobban bírja bármely fűrészárunál, hajlékonyabb a vasbetonnál, miközben a szigetelő tulajdonságai sem maradnak el ezektől. Mivel pedig enzimeket termel, az sem kizárt, hogy ezeket is hasznosítani lehet latexként vagy bioműanyag formájában.

A melaninban gazdag gombák radioaktív sugárzást elnyelő képessége ismert, ami alapján feltételezhető, hogy a melaninnal kezelt micélium hasonló védelmet képes nyújtani. Ráadásul ez tovább fokozható, ha olyan anyagok köré növesztjük, melyek szintén sugárzáselnyelőek: ilyen lehet az ólomban gazdag felszíni kőzettörmelék, de akár a víz is. A megfelelő kezelés esetén a micélium sokáig kitart, de ha feleslegessé válik, trágyaként hasznosítható.

Tanulmány egy gombaházhoz

A gomba természetesen élőlény, és mint ilyennek, táplálékra van szüksége a növekedéshez. Itt jön képbe a cianobaktérium, amely a napból érkező energia segítségével a vizet és a szén-dioxidot alakítja át oxigénné és gombatáplálékká. Innen pedig már elviekben meg is építhető a gombaházunk, amelyet látva Törpapa is elégedetten csettintene.

Az épületnek tehát három fő rétege lenne. A legkülső réteg jéggé fagyott vízből állna. Ha találunk a Marson vizet, ehhez akár azt is fel lehetne használni. Ennek a jégburoknak kettős a feladata: egyrészt védelmet biztosít a sugárzástól, másrészt víz csepereg belőle a középső rétegbe, a cianobaktériumhoz. Ez is dupla feladattal bír: fotoszintézis útján (a jeges réteg átengedi a napfényt) oxigént állít elő az asztronautáknak és táplálékot az utolsó, legbelső réteget jelentő micéliumnak.

Ez a micélium növekszik idővel strapabíró épületté. Amíg tehát növekszik, a micélium el van zárva a környezettől a két másik réteg alatt, miután pedig elérte a kívánt méretet, hőkezeléssel lényegében „kisütik”, és ezzel kialakítják a szerkezeti integritást is. A micélium maga így elpusztul, de az anyaga, alakja megmarad, viszont nem fertőzheti meg az idegen égitestet. Kutatási szempontból nagyon fontos ugyanis, hogy az esetlegesen talált mikrobák érintetlenek legyen a földi környezettől, élőlényektől. Egyébként biztonsági megoldásként a micéliumot úgy módosítják genetikailag, hogy ne legyen életképes az épületen kívül. Persze a kutatás még javában zajlik, és nem holnap lesz mindebből használható technológia.

Na, szálljunk le gyorsan a Földre!

A micélium nem csak épületként hasznosítható, de számos egyéb tulajdonsággal is bír, ami alapján felhasználható víztisztásra, biolumineszcens világításra, páratartalom szabályozásra, és akár öngyógyító épületek létrehozására is. Ezek a kutatások pedig mind zajlanak is a NASA fent említett programján belül. Mivel pedig a szénkibocsájtás negyven százaléka az építőiparból ered, könnyen belátható, hogy ilyesféle technológia mennyire jól jönne nekünk akár a Földön is.

(Kép, forrás: NASA1, NASA2)