Gombaházak a Marson – a NASA új terve
2020 / 01 / 17 / felkai.adam
Gombaházak a Marson – a NASA új terve
Az ötlet nem új, Lynn Rothschild már 2018 márciusában leírta a tételmondatot, hogy a teknős viszi csak magával a házát. A gondolatmenet úgy folytatódik, hogy bár ez az eljárás megbízható, de rendkívül energiaigényes. Amikor pedig hosszas ottlétre szeretnénk berendezkedni egy távoli planétán vagy akárcsak a Holdon, a teknőshöz hasonlóan a NASA is kénytelen rendkívüli energiabefektetésre felkészülni, és ez akár a küldetések egyéb célkitűzéseitől vonhat el erőforrást.

Gombaházakban lakunk, és mindig vidámak vagyunk

A fenti gondokat orvosló projekt a NASA Ames Kutatóközpontjában azt vizsgálja, hogy miként lehetne ott helyben megtermelni az épületekhez és egyéb infrastruktúrák felhúzásához szükséges alapanyagok egy részét. Az anyag, ami ideális lenne a célra pedig nem más, mint a gomba, pontosabban a gombának a föld alatt található része, a micélium.

A projekt végső célja, hogy olyan kompakt, könnyűszerkezetes élőhelyeket alkossanak, melyekben inaktív gomba található. Ezeket aztán relatíve olcsón lehet szállítani akár hosszabb távon is. Érkezéskor pedig az alapvázat a megfelelő formára alakítják, vizet adnak hozzá, az így aktivált gomba pedig körbenövi ezt a szerkezetet, hogy végül teljesértékű otthonként funkcionáljon. Persze mindeközben arra sem árt ügyelni, hogy a gombát távol tartsuk a Marsi környezettől, nehogy megfertőzze azt.

A kutatás a NASA NIAC (NASA Innovative Advanced Concepts) programjának keretében folyik. A tudomány, ami mindezt egy szép napon lehetővé teszi, pedig a szintetikus biológia, amely azt kutatja, hogy magát az életet miként lehet technológiaként hasznosítani.

Miért pont gomba?

Persze rengeteg növekedő anyag jöhet szóba, a kérdés, hogy a választás miért éppen a gombákra esett? Először is nem árt ismét felidézni, hogy nem arról a gombáról van szó, amit megveszünk a piacon, hanem a micéliumról, amely rengeteg elágazó hifaszálból épül fel. Ez a micélium pedig már ma is kereskedelmi forgalomban van, hiszen remek szigetelőanyag és tűzbiztos is, ráadásul mérgező gázokat sem bocsát ki magából. A nyomást jobban bírja bármely fűrészárunál, hajlékonyabb a vasbetonnál, miközben a szigetelő tulajdonságai sem maradnak el ezektől. Mivel pedig enzimeket termel, az sem kizárt, hogy ezeket is hasznosítani lehet latexként vagy bioműanyag formájában.


Micélium felhasználásával készült téglák

A melaninban gazdag gombák radioaktív sugárzást elnyelő képessége ismert, ami alapján feltételezhető, hogy a melaninnal kezelt micélium hasonló védelmet képes nyújtani. Ráadásul ez tovább fokozható, ha olyan anyagok köré növesztjük, melyek szintén sugárzáselnyelőek: ilyen lehet az ólomban gazdag felszíni kőzettörmelék, de akár a víz is. A megfelelő kezelés esetén a micélium sokáig kitart, de ha feleslegessé válik, trágyaként hasznosítható.

Tanulmány egy gombaházhoz

A gomba természetesen élőlény, és mint ilyennek, táplálékra van szüksége a növekedéshez. Itt jön képbe a cianobaktérium, amely a napból érkező energia segítségével a vizet és a szén-dioxidot alakítja át oxigénné és gombatáplálékká. Innen pedig már elviekben meg is építhető a gombaházunk, amelyet látva Törpapa is elégedetten csettintene.

Az épületnek tehát három fő rétege lenne. A legkülső réteg jéggé fagyott vízből állna. Ha találunk a Marson vizet, ehhez akár azt is fel lehetne használni. Ennek a jégburoknak kettős a feladata: egyrészt védelmet biztosít a sugárzástól, másrészt víz csepereg belőle a középső rétegbe, a cianobaktériumhoz. Ez is dupla feladattal bír: fotoszintézis útján (a jeges réteg átengedi a napfényt) oxigént állít elő az asztronautáknak és táplálékot az utolsó, legbelső réteget jelentő micéliumnak.


Két hét növekedés után micélimból gyártott szék. Nem túl hívogató, de még nincs kiégetve, utána normális bútor lesz.

Ez a micélium növekszik idővel strapabíró épületté. Amíg tehát növekszik, a micélium el van zárva a környezettől a két másik réteg alatt, miután pedig elérte a kívánt méretet, hőkezeléssel lényegében „kisütik”, és ezzel kialakítják a szerkezeti integritást is. A micélium maga így elpusztul, de az anyaga, alakja megmarad, viszont nem fertőzheti meg az idegen égitestet. Kutatási szempontból nagyon fontos ugyanis, hogy az esetlegesen talált mikrobák érintetlenek legyen a földi környezettől, élőlényektől. Egyébként biztonsági megoldásként a micéliumot úgy módosítják genetikailag, hogy ne legyen életképes az épületen kívül. Persze a kutatás még javában zajlik, és nem holnap lesz mindebből használható technológia.

Na, szálljunk le gyorsan a Földre!

A micélium nem csak épületként hasznosítható, de számos egyéb tulajdonsággal is bír, ami alapján felhasználható víztisztásra, biolumineszcens világításra, páratartalom szabályozásra, és akár öngyógyító épületek létrehozására is. Ezek a kutatások pedig mind zajlanak is a NASA fent említett programján belül. Mivel pedig a szénkibocsájtás negyven százaléka az építőiparból ered, könnyen belátható, hogy ilyesféle technológia mennyire jól jönne nekünk akár a Földön is.

(Kép, forrás: NASA1, NASA2)


Rakéta az Instagramon is!
Kövesd be, később jól jársz majd!
Először vagy itt? Ez itt a Rakéta!
Olvasd el főszerkesztőnk beköszönőjét, mire számíthatsz tőlünk!
Ezek is érdekelhetnek

Hírlevél feliratkozás

Ne maradj le a jövőről! Iratkozz fel a hírlevelünkre, és minden héten elküldjük neked a legfrissebb és legérdekesebb híreket a technológia és a tudomány világából.