Az Ohio állambeli Colombusnak nem jött össze a dolog

2016-ot írtunk, amikor Columbus város ötvenmillió dolláros pályázatot nyert az okosváros megvalósítására. A helyi Közlekedési Minisztérium "Smart City Challenge" elnevezésű pályázati kiírása az első ilyen kezdeményezésnek számított, melynek összegéből a nyertes adaptálhatott egy sor modern technológiát, melyek akkoriban kezdtek el szélesebb körben is elterjedni. A városban ekkor vált népszerűvé többek között Uber vagy a Car2Go közösségi szolgáltatás, sőt azt rebesgették, hogy hamarosan az önvezető járművek is berobbannak. A projekt tervei között szerepelt továbbá a wi-fi-vel ellátott automaták beüzemelése, amelyek segítségével a helyiek többek között utazásokat foglalhattak, illetve busz- vagy parkolójegyet válthattak.

Azóta eltelt öt év, a "Smart City Challenge" lezárult, a várva-várt fejlődés azonban elmaradt. A "Smart Columbus Program" által kiadott utolsó jelentés szerint az alapvető problémákon túl a koronavírus-járvány is alaposan betett a projektnek, több vállalkozás ugyanis éppen addigra állt talpra, amikor beütött a pandémia. De nézzük a számokat: a város-szerte felállított automatákat összesen nyolc alkalommal használták utazástervezésre 2020. júliusa és 2021. márciusa között. Az EasyMile nevű cég 2020. februárjában állított önvezető járműveket az utakra, amelyek alig hat és fél kilométeres átlagsebességgel szállították utasaikat. Tizenöt nappal az indulást követően azonban egy hirtelen fékezés miatt kórházba került egy sofőr, a szolgáltatás azóta szünetel. A Pivot nevű alkalmazást pedig összesen ezeregyszázan töltötték le, amivel szintén kirándulásokat lehetett tervezni és foglalni elektromos járművekkel, köztük kerékpárokkal és robogókkal, valamint tömegközlekedéssel.

Mindennek ellenére a projekt felelősei pozitívként értékelik a változásokat: Jordan Davis, a Smart Columbus igazgatója a Wired magazinnak elmondta, hogy folytatják küldetésüket, csakhogy a jövőben már arra helyezik a hangsúlyt, hogy hogyan használják a technológiát az életminőség javítására, a méltányosság közösségi kérdéseinek megoldására, az éghajlatváltozás enyhítésére, valamint a jólét elérésére a régióban.

Mi a gond Brazíliavárossal?

A hatalmas dél-amerikai ország "mesterséges" fővárosát 1960-ban adták át, az UNESCO 1987-ben nyilvánította védetté. Az eredeti elképzelés szerint a modern kormányzati struktúrákat és autópályákat úgy tervezték, hogy hatékonyan mozgassák az autókat és az embereket a fővárosban, ezáltal létrejöhetne egy új, egyesült közösség. Napjaink szakirodalma szerint azonban a tervezés kudarcot vallott a munkavállalók számára elérhető és megfizethető lakások hiánya, valamint a hibás kivitelezés miatt.

Songdo

Bár a Szöultól délre, hatszáz hektáron elterülő intelligens város nem nevezhető teljes kudarcnak, a kivitelezők számításai azonban mégsem teljesültek maradéktalanul. Pedig a világ legnagyobb magán ingatlanberuházásaként is híressé vált Songdo városmodellje több szempontból is egyedülálló: a mindent behálózó számítástechnika miatt mind a város energiafelhasználása, mind a közlekedés mikroszinten kezelhető és alakítható, a város teljes infrastruktúrája szenzorokkal, mérőkkel ellátott okos rendszer. A hulladékszállítás például nem járművekkel, hanem kiépített csőrendszerrel történik,

a célállomáson a szemét feldolgozása a város számára termel energiát,

a vízcsövek pedig szenzorok segítségével érzékelik, hogy iható vagy nem iható vízzel van dolguk, így megakadályozható, hogy a wc öblítés ivóvízzel történjen. Ennek ellenére nehézséget okoz a vállalkozások és a lakosok odacsábítása, az eredetileg háromszázezer fősre tervezett városnak ugyanis csak egyharmada foglalt, illetve nagyon kevés cég választotta Songdot székhelyéül. Egyes szakértők szerint ez egy magányos város, ahol nehéz megismerni szomszédainkat, és a kommunikáció java az interneten keresztül zajlik.

A jövő talán mégsem annyira elkeserítő

A nehézségek ellenére az intelligens város projektjei világszerte folytatódnak. A Toyota például egy egyedülálló autonóm jármű közösséget épít Tokió külterületén. Vagy ott vannak az Alibaba vezette „intelligens forgalom” projektek, amelyek Kínában, Malajziában és Makaóban valósulhatnak meg. Ami pedig Columbust illeti, a gond alapvetően nem a projekttel, hanem az azzal kapcsolatos elvárásokkal lehetett. Legalábbis így vélekedik Harvey Miller földrajzprofesszor, az Ohio Állami Egyetem Városi és Regionális Elemzési Központjának igazgatója, aki segített a program megtervezésében és értékelésében. Szerinte a többség sokat várt ettől a projekttől, talán túlságosan is. A professzor továbbá rámutatott arra is, hogy az ötvenmillió dollár (amelyből negyvenet a szövetségi kormány, tizet pedig a Microsoft néhai társalapítója, Paul Allen Vulcan biztosított) nem sok pénz, különösen öt évre elosztva. Hozzáteszi: nem a város hibája, hogy bizonyos cégek elhamarkodott ígérteket tettek, majd végül nem tudták tartani azokat. Miller úgy látja, hogy a program valójában forradalmi ötleteket tesztelt, illetve arra tökéletes alkalmas volt, hogy

meglássák, mi az, ami működik, és mi az, ami nem.

Ami a jelentés szerint működött, az például az, hogy a pandémia kitörésekor módosítottak az önvezető autók küldetésén, és segítségükkel havonta ötszáz doboz élelmiszert juttattak el a helyi élelmiszerbankba, hogy ott aztán megkaphassák őket a rászorulók. Egy másik példa az az alkalmazás, amit Columbus huszonhét kognitív fogyatékossággal élő lakosa tesztelt a tömegközlekedésben való eligazodáshoz, és amellyel hetven százalékuk elégedett volt. További hetven várandós nő pedig egy alkalmazásalapú Uber-szerű szolgáltatást tesztelt, ami elvitte őket a szükséges orvosi kezelésekre. Egy olyan kontroll csoporttal összehasonlítva, amely nem vette igénybe ezt a szolgáltatást, az önkéntes tesztalanyok gyakrabban keresték fel az orvosokat, a gyógyszertárakat és az élelmiszerboltokat. A jelentés szerint ezek a fuvarok önmagában valószínűleg nem garantálnak biztonságosabb születést és egészségesebb csecsemőket, de megkönnyítik a nők életét a nehéz hónapokban.

Az értékelés szerint az elindított nyolc projektből öt folytatódik, köztük egy városszerte működő „operációs rendszer”, amely az állami és magánvállalkozások, az intelligens automaták, valamint a parkolási és utazástervező alkalmazások közötti adatmegosztásra szolgál. A Smart Columbus ezen kívül arra is nagyobb figyelmet fordít a jövőben, hogy az ott élőknek folyamatos szélessávú internetkapcsolatot biztosítson, melynek hiánya problémát jelentett a járványidőszakban. Davis elismeri, hogy a program szabályai néha megnehezítették a projektek oly módon történő formálását, hogy azok valóban a közösség igényét szolgálják, ezért a továbbiakban sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek az empátiára és az elkötelezettségre. Így remélhetőleg a befuccsolt projektből a végén értékteremtő kezdeményezés lehet.

(A cikkhez felhasznált források: Wired, The Conversation, TechRepbulic, fotók: Getty Images Hungary, Pixabay)

További cikkek a témában: