A Reuters két forrásból is úgy értesült, hogy a WHO IARC nevű szerve az aszpartámot “potenciális rákkeltőnek” fogja tekinteni. Ez a besorolás azonban azt veszi figyelembe, hogy mennyire erős bizonyítékok támasztják alá az adott anyag karcinogén voltát, és nem azt, hogy az mennyire rákkeltő. Az IARC azzal sem foglalkozik, hogy mekkora mennyiség fogyasztható az adott anyagból biztonsággal, mert ez a WHO egy másik szervének, a JECFA hatáskörébe tartozik.

Az iparág természetesen ideges, mivel az aszpartámot diétás kólától kezdve a különböző “diétás édességekig” egy sereg termékben alkalmazzák, és szerintük az IARC döntése félreérthető, és a fogyasztók el fognak fordulni ezektől a termékektől, holott a veszély nem megalapozott.

Júliusban a világ egyik legelterjedtebb édesítőszere, az aszpartám kaphatja meg a potenciális rákkeltő anyag besorolását a WHO illetékes szervétől, az IARC-tól (International Agency for Research on Cancer). Ez azért jelentős lépés, mert aszpartámot használ a Coca Cola a “diétás” üdítőitalaiban, ahogy a Mars is több termékében. Az IARC ezen döntése az aszpartám kapcsán ráadásul egyedülálló a WHO történetében.

Az IARC döntését júniusban hozták meg külsős szakértők bevonásával az elérhető bizonyítékok alapján. A besorolás pedig azt jelenti, hogy ezen bizonyítékok alapján az aszpartámnak lehet rákkeltő hatása, azzal viszont már nem foglalkozik, hogy mekkora mennyiség fogyasztható biztonsággal ebből az anyagból, mivel ez egy másik szervezet a JECFA (Joint WHO and Food and Agriculture Organization's Expert Committee on Food Additives), valamint a nemzeti szabályozó testületek hatásköre. Az aszpartám használatát még az idén egyébként a JECFA is meg fogja vizsgálni.

A JECFA álláspontja 1981 óta idáig az volt, hogy az aszpartám biztonságosan fogyasztható az elfogadott napi határokon belül. Például egy 60 kg súlyú felnőtt esetén naponta 12-36 doboz diétás üdítőt kell meginni – az italban lévő aszpartám mennyiségétől függően – ahhoz, hogy az illető veszélybe kerüljön. Ezen véleményt eddig a nemzeti szabályozó hatóságok széles körben osztották, többek között az Egyesült Államokban és Európában is.

Az IARC döntéseit egyébként már korábban több kritika is érte amiatt, hogy szükségtelen riadalmat váltanak ki nehezen elkerülhető anyagok vagy helyzetek miatt. Az IARC négy különböző besorolási szintet használ: rákkeltő, valószínűleg rákkeltő, esetleg rákkeltő és nem osztályozható. A szintek a bizonyítékok erősségén alapulnak, nem pedig azon, hogy egy anyag mennyire veszélyes.

Az első csoportba a feldolgozott hústól az azbesztig terjedő anyagok tartoznak, amelyek karcinogén hatását meggyőző bizonyítékok támasztják alá.

A valószínűleg rákkeltő csoportba olyasmik tartoznak mint az éjszakai munkavégzés és a vörös hús fogyasztása. Ezen csoport esetén a rákkeltő hatással kapcsolatban korlátozott bizonyíték áll rendelkezésre. Ez jelentheti azt, hogy emberek kapcsán a bizonyíték korlátozott, de állatkísérletek esetén meggyőző összefüggést találtak, ahogy azt is, hogy a szóban forgó hatás vagy anyag hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint más, emberek szempontjából ismert karcinogén anyag.

A harmadik csoportba tartoznak például a mobiltelefon-használathoz kapcsolódó "rádiófrekvenciás elektromágneses mezők". Az aszpartámhoz hasonlóan ez azt jelenti, hogy vagy korlátozott bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy emberekben rákot okozhatnak, vagy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre állatokban, vagy erős bizonyíték a jellemzőkre vonatkozóan.

Az utolsó csoport – „nem besorolható” – azt jelenti, hogy nincs elég bizonyíték a rákkeltő hatásra.

Az IARC szóvivője azt mondta, hogy az IARC és a JECFA bizottság megállapításai egyaránt nem nyilvánosak júliusig, de hozzátette, hogy „kiegészítő jellegűek”, és az IARC következtetése „az első alapvető lépést jelenti a rákkeltő hatás megértéséhez”. Az adalékanyagokkal foglalkozó bizottság "kockázatértékelést végez, amely meghatározza egy adott típusú ártalom (például rák) előfordulásának valószínűségét bizonyos körülmények és expozíciós szintek mellett."

Az ipar és a szabályozó hatóságok azonban attól tartanak, hogy a két döntés (IARC és JECFA) körülbelül egyidejű meghozatala összezavarhatja a nyilvánosságot – derül ki a Reuters által az amerikai és japán szabályozó hatóságoktól származó levelekből.

Japán Egészségügyi, Munkaügyi és Jóléti Minisztériuma például arra kérte a WHO-t, hogy a szóban forgó két testület koordinálja a munkáját az aszpartám vizsgálata kapcsán, hogy elkerüljék a félreértéseket, és mindkét testület ugyanazon a napon hozza nyilvánosságra a döntését – ez egyébként így is fog történni.

Az édesítőszerek használatában érdekelt cégeket képviselő szervezet pedig élénken kritizálja a kiszivárgott döntést. Az ISA (International Sweeteners Association), amely az alacsony/kalóriamentes édesítőszerek beszállítóit és felhasználóit képviseli, beleértve az asztali édesítőszerek gyártóit is, például úgy nyilatkozott, hogy az IARC nem egy élelmiszerbiztonsági szervezet, és az aszpartámra vonatkozó értékelésük tudományosan nem átfogó, és nagymértékben hiteltelen kutatásokon alapul. A szervezet, amely tagjai közé olyan világcégek tartoznak, mint a Coca-Cola, a Mars Wrigley vagy a Cargill, szerint az IARC döntése félre fogja vezetni a fogyasztókat.

Az IARC-hez közel álló források szerint az aszpartám lehetséges rákkeltő anyagként való feltüntetése további kutatások ösztönzésére szolgál, ami segít az ügynökségeknek, a fogyasztóknak és a gyártóknak egyaránt a határozottabb következtetések levonásában.

A vita az édesítőszerek használatáról egyébként nem most kezdődött, de az IARC döntése egy határozott lépés. A WHO múlt hónapban közzétett legújabb irányelve például határozottan nem javasolja a cukormentes édesítőszerek használatát.

Az Egészségügyi Világszervezet iránymutatása egész pontosan nem javasolja a cukormentes édesítőszerek (NSS) használatát súlykontroll céljából vagy a nem fertőző betegségek (NCD-k) kockázatának csökkentésére. Az ajánlás egy szisztematikus áttekintésen alapul, amely azt jelzi, hogy az az ilyen szerek használata nem jár hosszú távú előnyökkel a testzsír csökkentésében, ráadásul potenciálisan olyan káros hatásokhoz vezethet, mint például a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a felnőttkori halálozás fokozott kockázata.

A WHO édesség céljából inkább a gyümölcsfogyasztást ajánlja, és emellett azt javasolják, hogy a táplálkozásunk általában véve lehetőleg kevésbé legyen édes (ebbe az italfogyasztás is beletartozik).

Az irányelv mindenkire vonatkozik, kivéve azokat, akik már fennálló cukorbetegségben szenvednek, és magában foglalja a szintetikus és természetesen előforduló édesítőszereket egyaránt. Az ajánlás része a WHO arra irányuló erőfeszítéseinek, hogy népszerűsítse az egészséges táplálkozást, az egész életen át tartó egészséges táplálkozási szokásokat, és csökkentse a nem fertőző betegségekből adódó globális terhelést.

Mint látható tehát, az édesítőszerek (illetve tágabban az édes táplálkozás) elleni küzdelemnek csak a második felvonása az IARC várható döntése, ami épp ezért természetesen az iparági érdekek kereszttüzébe került.

(Kép: Pixabay/CorrieMiracle)