A planktonok közösségéhez tartozó fitoplanktonok egészen apró élőlények, amelyek főként csak mikroszkóp alatt láthatóak, de nagyobb tömegben összegyűlve felismerhetőek a zöldes színűvé váltó vízről a fitoplanktonokban található klorofill jelenléte miatt. A pigment a fotoszintézisben játszik szerepet, ami az élőlények elsődleges energiaforrásaként szolgál - ahhoz azonban, hogy a fotoszintézis folyamata beinduljon, a klorofillen kívül napfényre is szükség van, ezt a fontos összetevőt pedig csak a felszín közelében szerezhetik be.

Az egyszerű mikroorganizmusok nem rendelkeznek az úszáshoz nélkülözhetetlen testrészekkel vagy nyúlványokkal,

ezért sokáig rejtélyt jelentett a kutatók számára, hogy az élőlények hogyan közelednek a mélységben található lakóhelyük és a víz felszíni rétegei között, de a Stanford Egyetem biológusainak sikerült rátalálni a megfejtésre. Laboratóriumi megfigyelések szerint a Pyrocystis noctiluca nevű fitoplanktonok sajátos módszert vetnek be utazás előtt: felfújják a sejtjeiket, hogy könnyebbé váljanak a náluk sűrűbb víznél, ilyen módon képesek fellebegni a felszínre.

A procedúra valójában automatikusan zajlik és egy teljes ciklust alkot: a planktonok a felszínen feltöltődnek napfénnyel és fotoszintetizálnak, majd ahogy a biomassza mennyisége növekszik és a fitoplanktonok egyre 'kövérebbre' híznak, lassan lesüllyednek a mélyebb rétegekbe. Itt egy idő után beindul a sejtosztódás, aminek során a sejtek szűrt édesvízzel telnek meg, megnőnek, különválnak és újra fellebegnek.

A folyamat a természetben gyorsan történik ugyan, de a kutatók a laboratóriumi vizsgálatok alatt lencsevégre kapták az eseményt, amit így teljes hosszában megfigyelhetünk.

(Fotó: Prakash lab / Stanford University)