Az Egyesült Államok haditengerészete hivatalosan is átvette az első továbbfejlesztett és modernizált Northrop Grumman E–6B "Mercury" repülőgépet, amely döntő szerepet játszik a haditengerészet kommunikációs hálózatában a Fehér Ház és az amerikai nukleáris tengeralattjáró flotta között. Az elmúlt évben befejezett projekt része annak a Northrop Grummannal kötött 111 millió dolláros szerződésnek, amelynek célja a repülőgép vezetési, irányítási és kommunikációs funkcióinak a javítása.

A Northrop Grumman, amely 2022 februárjában kapta meg az integrált karbantartási és módosítási megbízást, a vállalat louisianai Lake Charles-ban található létesítményeiben korszerűsíti az E–6B flottát. A Northrop Grumman 2027-ig összesen 12 E–6B-t fog modernizálni. A fejlesztések a legkorszerűbb technológiát használják fel, hogy támogassák a haditengerészet azon feladatát, hogy megbízható és tartós légi irányítási és kommunikációs képességeket biztosítson a Nemzeti Parancsnokság Hatósága és az Egyesült Államok stratégiai és nem stratégiai erői között.

Fontos azonban, hogy ne keverjük össze az E–6B-t és az E–4B-t – ez utóbbiak, a „Végítélet” repülőgépek azok az átalakított Boeing 747-esek, melyeket kifejezetten arra terveztek, hogy légibázisként működjenek egy nukleáris háború esetén. A szóban forgó légiflottát egyébként Night Watch-nak nevezik, és az USA hadserege a hetvenes évek óta üzemelteti. Habár a gépekkel kapcsolatban sok a titkosított információ, ezt-azt tudni lehet róluk: a gépeket úgy tervezték, hogy kibírják egy nukleáris háború viszontagságait, így például régebbi analóg eszközök találhatóak benne szemben a mostani digitálisakkal – ez utóbbiakat ugyanis kiiktatnák a robbanásokat kísérő elektromágneses lökéshullámok. Ezenkívül az E–4B-k majdnem teljesen ablaktalanok, illetve kaptak egy speciális, a hőhatásoktól védő burkolatot is. A gépek tetején látható „púp” az úgynevezett „radome”, melyben több mint 65 műholdvevő és antenna található – ezekkel tudja tartani a gép a kapcsolatot a lenti egységekkel.

Ami ennek a flottának a legfontosabb célját illeti: a gép úgynevezett National Airborne Operations Center-ként, tehát légi irányítóközpontként funkcionál az elnök, a védelmi miniszter és az Amerikai Egyesített Vezérkar számára. A gépről irányítani lehet az amerikai hadsereg csapatmozgásait, ezenkívül háborús rendeleteket lehet kiadni róla, valamint koordinálni a polgári hatóságok intézkedéseit.

Na, de, mi a különbség az E–4B és az E–6B között? Túl azon, hogy az E–6B a Boeing 707 variánsa, és nem a 747-esé, a két gép feladatköre is eltérő: míg az E–4B egy repülő parancsnoki központ a polgári vezetés számára, és képes kommunikálni nukleáris bombázókkal, rakétákkal és tengeralattjárókkal, csak az E–6B adhat parancsot ezeknek a fegyvereknek a bevetésére. Épp ezért az E–6B például olyan kommunikációs rendszert kapott, amellyel akár a lemerült tengeralattjárókkal is képes tartani a kapcsolatot, így az elnöki parancs a nukleáris fegyver bevetéséről eljuttatható ezekhez a hajókhoz.

Tény, hogy mindez talán nem túl logikus laikus szemmel, és valóban fel is merült az E–4B, az E–6B és a kisebb C–32 vezetői szállítórepülőgépek egyetlen flottává történő kombinálása, de a linkelt, 2022-es cikk szerint úgy tűnik, hogy ez a törekvés meghiúsult. A tisztviselők azzal érvelnek, hogy a három gép nem működne sikeresen együtt, és a költségvetési dokumentumok már nem tartalmazzák a „Túlélő Légi Műveleti Központot” vagy rövidítve a SAOC-ot, amely épp az E–4B és az E–6B összevonására szolgáló repülőgépváz lett volna.

A szakértők szerint teljesen különböző küldetéskészletekről, tehát teljesen más követelményekről beszélhetünk a két gép esetében, és ezek kombinálása egyszerűen nem hagyna helyet az utasoknak. Ráadásul így a Pentagon kapcsolattartási lehetőségei is csökkennének. Más szerint azonban mára a technológia eléggé összezsugorodott az elmúlt néhány évtizedben ahhoz, hogy a Pentagon több képességet tudjon beépíteni egyetlen repülőgépvázba.

Ugyanakkor ha ez az integrált gép nem is valósul meg, a terv a jövőben az E–6B lecserélése lesz az E-XX TACAMO repülőre. Az amerikai haditengerészet E-XX TACAMO repülőgépe a C-130J platformon fog alapulni, és összeköttetést biztosít a Nemzeti Parancsnokság Hatósága és a nukleáris fegyverek szállítására alkalmas ballisztikus tengeralattjárók között. Az E–6B fejlesztések mellett egyébként a Northrop Grumman a Collins Aerospace-szel is versenyez ezért az E-XX TACAMO programért, és a haditengerészet 2024 szeptemberéig tervezi odaítélni a szerződést az E–6B-t leváltó gépre.

Mint a Northrop Grumman sajtótájékoztatója fogalmaz a mostani modernizálás kapcsán, az “első továbbfejlesztett E–6B Mercury repülőgép sikeres leszállítása komoly mérföldkövet jelent a haditengerészetnek a robusztus és modern kommunikációs hálózat fenntartására tett erőfeszítéseiben”. A Northrop Grumman az első átalakítási munkát körülbelül egy éven belül fejezte be, és ez megnyitotta az utat a jövőbeli módosítások előtt, amelyek mindössze hat hónapon belül befejeződnek. A vállalat öt új rendszert integrált az E–6B platformra, javítva a repülőgép irányítási és kommunikációs funkcióit.

(Kép: Northrop Grumman)