Ha valaki vakon született, miért nem lesz skizofrén?
2020 / 02 / 14 / felkai.adam
Ha valaki vakon született, miért nem lesz skizofrén?
felkai.adam
Sokáig amolyan mítosz volt pszichiátriai körökben, hogy ha valaki vaksággal születik, akkor biztosan nem lesz skizofrén. 2018-ban aztán elkészült az első nagyobb tanulmány a Nyugat-Ausztráliai Egyetemen Vera Morgan vezetésével. A csapat közel félmillió, 1980 és 2001 között született gyerek adatát elemezte ki, és végül arra jutottak, hogy valóban fennáll ez a negatív összefüggés.

Rejtélyes védelem

Úgy tűnik tehát, hogy a veleszületett vakság megvédi az illetőt a skizofrénia kialakulásától. Ami már csak azért is különös, mert a veleszületett vakság sokszor fertőzés, agysérülés vagy genetikai mutáció eredménye – és ezek a faktorok elméletileg mind csak emelik a pszichés rendellenességek kifejlődésének a kockázatát.

Sőt a későbbi életkorban bekövetkező látásvesztés szintén növeli annak az esélyét, hogy az illetőnél skizofrénia vagy más pszichiátriai betegség megjelenik. Még a teljesen egészséges emberek esetén is elég csak eltakarni a szemük pár napig, hogy hallucinálni kezdjenek – és a hallucináció önmagában is a skizofrénia egyik első szimptómája, gyakran jóval a többi pszichés tünet előtt jelenik meg, és segítségével néha az is megjósolható, hogy a skizofrénia kinél alakul ki.

 

A fenteik ellenére a tény, úgy tűnik, tény marad: a veleszületett vakság (legalábbis néhány típusa) védelmet biztosít azzal a betegséggel szemben, amit a későbbi életkorban kialakuló látászavar inkább segíteni szokott.

Néhány kutató szerint pedig ezzel kapcsolatban bizony van mit tenni: ha megvizsgáljuk, hogy a veleszületett vakság miként „védi ki” a skizofrénia kialakulását, akkor talán jobban előrejelezhetjük ennek a betegségnek a megjelenését, és idővel akár hatásosabb kezelési módszereket is kifejleszthetünk.

Egyedül a sötétben

Egy 2004-es kísérletben tizenhárom egészséges embernek kötötték be kilencvenhat órára a szemét. Közülük tízen tapasztaltak hallucinációt az első és a második sötétben töltött napjuk között. Egyébként a látás elvesztése és a hallucinációk megjelenése közt régóta ismerjük az összefüggést, az ezt leíró Charles Bonnet szindrómát először 1760-ban jegyezték le.

Mindez persze nem jár kötelezően elmezavarral, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a skizofréniától szenvedők jellemzően különböző látásproblémákkal is küzdenek. Esetükben gyakrabban fordul elő szokatlan szemmozgás, szokatlan pislogás, retinaproblémák és egyéb látászavarok. Ezek ráadásul már a legelső pszichotikus epizód előtt is megjelenhetnek.

Elmepalota

Nagy kérdés tehát, hogy a fent kifejtett összefüggések ellenére a veleszületett vakság miért jelent védelmet éppen ezzel a betegséggel szemben. A Yale Egyetem két kutatója érdekes teóriával állt elő ezzel kapcsolatban. Válaszuk kiindulópontjának azt az elméletet választották, mely szerint az agyunk egyik fontos feladata, hogy előfeltevésekkel álljon elő a minket körülvevő világgal kapcsolatban.

Eszerint az elmélet szerint a világunkat nem valós időben érzékeljük, hanem az agyunk létrehoz egy vázlatot, egy modellt a külvilággal kapcsolatban, megjósolja és szimulálja a tapasztalatainkat, majd mindezt összehasonlítja azzal, ami ténylegesen is történik – ezután a hibák alapján megváltoztatja a modellt az elménkben.

Ennek megfelelően a múltbeli előrejelzéseink pontossága létfontosságú a teljes modell pontosságával kapcsolatban – hiszen ehhez hasonlítjuk a minket érő új ingereket, és ez alapján változtatunk a modellünkön.

A látás pedig itt jön szó szerint a képbe, hiszen a szemünk szolgáltat rengeteg információt a világról. Ugyanakkor ha épp a látásunkkal nincs valami rendben, és ez a világ megfigyelését is befolyásolja, akkor nehezebben készítünk előrejelzéseket, javítjuk ki a hibákat, és építünk egy végső soron logikusan működő modellt a külvilágról. Nem megfelelő működés esetén pedig egyre több előfeltevéssel kell élni ahhoz, hogy a modell hibáit magyarázni tudjuk.

A veleszületett vakoknak ezzel szemben eleve nincs vizuális tapasztalatuk, hanem a modelljük megformálásához az egyéb érzékszerveikre kell hagyatkozniuk – ami pedig végső soron egy sokkal stabilabb modellt eredményez.

Egy másik vélemény

Steve Silverstein, a Rochester Egyetem kutatója nem teljesen fogadja el a fenti teóriát. Szerinte ugyanis a skizofrének jól ismert hallucinációi, téveszméi és bizarr viselkedésük sokkal inkább mellékhatások, nem pedig a betegség okai. Szerinte és kutatótársai szerint a skizofrénia sokkal inkább kognitív zavarokban gyökerezik: megfigyelési problémák, figyelem-, memória-, beszéd- és tanulási zavarok.

Silverstein nem teljesen veti el a modellalkotással kapcsolatos elméletet, de a teljes válasz szerinte ennél messzebbre vezet. Szerinte a pontosabb előfeltevés csak egy részlet abból a sokból, ahogy egy veleszületett vak agya előnyt élvez egy skizofrénével szemben. Szerinte a veleszületett vakság több szempontból is erősíti ugyanis az agyműködést, és ezek ráadásul pont azok a pontok, amelyek gyengébben működnek egy skizofrén esetén.

Ezek egyike például a szelektív hallás (vagyis amikor a minket körülvevő zajból ki tudjuk szűrni a számunkra fontos információt, például amikor egy partin a beszélgetőtársunkra figyelünk). A veleszületett vakok szelektív hallása nem hogy a skizofréneknél, de a működő látással rendelkező egyénekénél is jobb. És a lista nem ér itt véget: a veleszületett vakok egy csomó területen jobbak látó társaiknál. Ilyen például a reakciós idő (mind hangra, mind érintésre), jobb a rövid távú emlékezetük, valamint a testérzékelésük is.

Silverstein szerint nagyjából húsz olyan pont van, amelyben a veleszületett vakok jobbak látó társaiknál, és ez éppen az a húsz pont, amely a skizofrének esetén gyengébben működik.

Azért maradtak kérdések

Természetesen rengeteg kérdés maradt. Például veleszületett vakságból is kétféle létezik: az egyik esetén az agy látóközpontja nem végzi el valamiért a feladatát, a másik esetén pedig a látószervek sérültek. Ez utóbbi csoportban, tehát a látószervi problémák miatt veleszülett vakoknál nem kizárt, hogy fordult már elő skizofrénia. A bizonytalanság oka, hogy az ezzel kapcsolatos adatok elég régiek, és nem teljesen megbízhatóak.

Ráadásul a veleszületett vakság sem óv meg a többi pszichés problémától. Az ilyen személyek esetén is kifejlődhetnek evészavarok, pedig ezt a testképhez szokás kötni, sőt a pókiszony sem kizárt, akkor sem ha vakságuk okán ténylegesen nem is látják magát az állatot. Illetve ha valaki vakon és siketen született, a védelem akkor sem működik, hanem ez az állapot csak növeli a pszichózis kialakulásának a kockázatát.

Ugyanakkor a skizofrénia és a veleszületett vakság tanulmányozása épp azért érdekes, mert rengeteget lehet tanulni egy-egy betegségről, ha azt a csoportot vizsgáljuk, ahol az valalmiért nem üti fel a fejét.

Mint amikor a malária tanulmányozásakor a salrósejtes vérszegénységben szenvedőket vizsgálták, akik nem kapták el a fertőzést, és végső soron így tudtak meg többet erről a betegségről.

(Forrás: Vice, képek: Pixabay)

Ha tetszett ez a cikk, kövess minket a Facebookon is!


Új weboldalt készítenél, és saját domain névre is szükséged van?
Próbáld ki az előtelepített WordPresst tartalmazó WP Ready csomagot, ahol csak pár kattintás kell ahhoz, hogy elkezdhesd építeni álmaid weblapját.
Kövesd a Rakétát a Facebookon is!
Kövess, üzenj, kommentelj a Rakéta Facebook oldalán!
Ezek is érdekelhetnek