Rejtélyes védelem

Úgy tűnik tehát, hogy a veleszületett vakság megvédi az illetőt a skizofrénia kialakulásától. Ami már csak azért is különös, mert a veleszületett vakság sokszor fertőzés, agysérülés vagy genetikai mutáció eredménye – és ezek a faktorok elméletileg mind csak emelik a pszichés rendellenességek kifejlődésének a kockázatát.

Sőt a későbbi életkorban bekövetkező látásvesztés szintén növeli annak az esélyét, hogy az illetőnél skizofrénia vagy más pszichiátriai betegség megjelenik. Még a teljesen egészséges emberek esetén is elég csak eltakarni a szemük pár napig, hogy hallucinálni kezdjenek – és a hallucináció önmagában is a skizofrénia egyik első szimptómája, gyakran jóval a többi pszichés tünet előtt jelenik meg, és segítségével néha az is megjósolható, hogy a skizofrénia kinél alakul ki.

A fenteik ellenére a tény, úgy tűnik, tény marad: a veleszületett vakság (legalábbis néhány típusa) védelmet biztosít azzal a betegséggel szemben, amit a későbbi életkorban kialakuló látászavar inkább segíteni szokott.

Néhány kutató szerint pedig ezzel kapcsolatban bizony van mit tenni: ha megvizsgáljuk, hogy a veleszületett vakság miként „védi ki” a skizofrénia kialakulását, akkor talán jobban előrejelezhetjük ennek a betegségnek a megjelenését, és idővel akár hatásosabb kezelési módszereket is kifejleszthetünk.

Egyedül a sötétben

Egy 2004-es kísérletben tizenhárom egészséges embernek kötötték be kilencvenhat órára a szemét. Közülük tízen tapasztaltak hallucinációt az első és a második sötétben töltött napjuk között. Egyébként a látás elvesztése és a hallucinációk megjelenése közt régóta ismerjük az összefüggést, az ezt leíró Charles Bonnet szindrómát először 1760-ban jegyezték le.

Mindez persze nem jár kötelezően elmezavarral, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a skizofréniától szenvedők jellemzően különböző látásproblémákkal is küzdenek. Esetükben gyakrabban fordul elő szokatlan szemmozgás, szokatlan pislogás, retinaproblémák és egyéb látászavarok. Ezek ráadásul már a legelső pszichotikus epizód előtt is megjelenhetnek.

Elmepalota

Nagy kérdés tehát, hogy a fent kifejtett összefüggések ellenére a veleszületett vakság miért jelent védelmet éppen ezzel a betegséggel szemben. A Yale Egyetem két kutatója érdekes teóriával állt elő ezzel kapcsolatban. Válaszuk kiindulópontjának azt az elméletet választották, mely szerint az agyunk egyik fontos feladata, hogy előfeltevésekkel álljon elő a minket körülvevő világgal kapcsolatban.

Eszerint az elmélet szerint a világunkat nem valós időben érzékeljük, hanem az agyunk létrehoz egy vázlatot, egy modellt a külvilággal kapcsolatban, megjósolja és szimulálja a tapasztalatainkat, majd mindezt összehasonlítja azzal, ami ténylegesen is történik – ezután a hibák alapján megváltoztatja a modellt az elménkben.

Ennek megfelelően a múltbeli előrejelzéseink pontossága létfontosságú a teljes modell pontosságával kapcsolatban – hiszen ehhez hasonlítjuk a minket érő új ingereket, és ez alapján változtatunk a modellünkön.

A látás pedig itt jön szó szerint a képbe, hiszen a szemünk szolgáltat rengeteg információt a világról. Ugyanakkor ha épp a látásunkkal nincs valami rendben, és ez a világ megfigyelését is befolyásolja, akkor nehezebben készítünk előrejelzéseket, javítjuk ki a hibákat, és építünk egy végső soron logikusan működő modellt a külvilágról. Nem megfelelő működés esetén pedig egyre több előfeltevéssel kell élni ahhoz, hogy a modell hibáit magyarázni tudjuk.

A veleszületett vakoknak ezzel szemben eleve nincs vizuális tapasztalatuk, hanem a modelljük megformálásához az egyéb érzékszerveikre kell hagyatkozniuk – ami pedig végső soron egy sokkal stabilabb modellt eredményez.

Egy másik vélemény

Steve Silverstein, a Rochester Egyetem kutatója nem teljesen fogadja el a fenti teóriát. Szerinte ugyanis a skizofrének jól ismert hallucinációi, téveszméi és bizarr viselkedésük sokkal inkább mellékhatások, nem pedig a betegség okai. Szerinte és kutatótársai szerint a skizofrénia sokkal inkább kognitív zavarokban gyökerezik: megfigyelési problémák, figyelem-, memória-, beszéd- és tanulási zavarok.

Silverstein nem teljesen veti el a modellalkotással kapcsolatos elméletet, de a teljes válasz szerinte ennél messzebbre vezet. Szerinte a pontosabb előfeltevés csak egy részlet abból a sokból, ahogy egy veleszületett vak agya előnyt élvez egy skizofrénével szemben. Szerinte a veleszületett vakság több szempontból is erősíti ugyanis az agyműködést, és ezek ráadásul pont azok a pontok, amelyek gyengébben működnek egy skizofrén esetén.

Ezek egyike például a szelektív hallás (vagyis amikor a minket körülvevő zajból ki tudjuk szűrni a számunkra fontos információt, például amikor egy partin a beszélgetőtársunkra figyelünk). A veleszületett vakok szelektív hallása nem hogy a skizofréneknél, de a működő látással rendelkező egyénekénél is jobb. És a lista nem ér itt véget: a veleszületett vakok egy csomó területen jobbak látó társaiknál. Ilyen például a reakciós idő (mind hangra, mind érintésre), jobb a rövid távú emlékezetük, valamint a testérzékelésük is.

Silverstein szerint nagyjából húsz olyan pont van, amelyben a veleszületett vakok jobbak látó társaiknál, és ez éppen az a húsz pont, amely a skizofrének esetén gyengébben működik.

Azért maradtak kérdések

Természetesen rengeteg kérdés maradt. Például veleszületett vakságból is kétféle létezik: az egyik esetén az agy látóközpontja nem végzi el valamiért a feladatát, a másik esetén pedig a látószervek sérültek. Ez utóbbi csoportban, tehát a látószervi problémák miatt veleszülett vakoknál nem kizárt, hogy fordult már elő skizofrénia. A bizonytalanság oka, hogy az ezzel kapcsolatos adatok elég régiek, és nem teljesen megbízhatóak.

Ráadásul a veleszületett vakság sem óv meg a többi pszichés problémától. Az ilyen személyek esetén is kifejlődhetnek evészavarok, pedig ezt a testképhez szokás kötni, sőt a pókiszony sem kizárt, akkor sem ha vakságuk okán ténylegesen nem is látják magát az állatot. Illetve ha valaki vakon és siketen született, a védelem akkor sem működik, hanem ez az állapot csak növeli a pszichózis kialakulásának a kockázatát.

Ugyanakkor a skizofrénia és a veleszületett vakság tanulmányozása épp azért érdekes, mert rengeteget lehet tanulni egy-egy betegségről, ha azt a csoportot vizsgáljuk, ahol az valalmiért nem üti fel a fejét.

Mint amikor a malária tanulmányozásakor a salrósejtes vérszegénységben szenvedőket vizsgálták, akik nem kapták el a fertőzést, és végső soron így tudtak meg többet erről a betegségről.

(Forrás: Vice, képek: Pixabay)