1977. szeptember 5-e emlékezetes nap volt az űrkutatás történetében, nem sokkal ikertestvérének, a Voyager 2-nek az augusztus 20-ai kilövését követően a Voyager 1 elstartolt végtelen vándorútjára. Egyébként hiába volt némi hátránya, a Voyager 1 idővel lehagyta a testvérét, mivel gyorsabb útvonalon ért el a Jupiterhez. A Voyager 1 utolsó képsorozata a Földről és a Naprendszer bolygóiról készült szédítő távolságból, ezt követően energiatakarékossági célból a földi irányítás örökre deaktiválta a kamerarendszereit. 2012 augusztusában aztán ez az eszköz kilépett a csillagközi térbe, így ez lett az az ember alkotta tárgy, amely a bolygónktól a legmesszebb jutott.

A Voyager 1 jelenleg (2022 januárjában) 23,3 milliárd kilométerre volt a Földtől, ezen a weboldalon egyébként követni lehet mindkét Voyager szonda útját és műszereinek működőképességét is. Mint látható, a Voyager műszereinek java még mindig működőképes – vagyis képes parancsokat fogadni a Földről, és azokat végre is hatja – a nagy távolság miatt azonban a szondával a kommunikációs idő két nap.

A fent látható kép tehát az űrkutatás egyik leghíresebb képe. Amint az ismert tudós, Carl Sagan fogalmazott: ez a „Halványkék Pötty” maga a Föld. A kép 1990. február 14-én készült 6 milliárd km távolságban a Naptól. A Voyager 1 ekkor épp kifelé száguldott a Naprendszerből – a Neptunuszon túl és körülbelül tehát 6 milliárd kilométerre a Naptól –, amikor a küldetésirányítás arra utasította, hogy még egyszer visszanézzen „hazafelé”. A szonda 60 képből álló sorozatot készített, amelyeket felhasználtak Naprendszerünk első, úgynevezett „családi portréjának” elkészítéséhez. A „családi portré” volt amúgy az első és máig az egyetlen alkalom, amikor egy űrszonda megpróbálta lefényképezni otthoni naprendszerünket. Csak három űrszonda volt képes ilyen megfigyelésre ekkora távolságból: a Voyager 1, a Voyager 2 és a New Horizons.

A Voyager 1 messzesége miatt a Föld csak egy pixel méretű fénypont a képen. A Földön kívül a Voyager 1 a Neptunuszról, az Uránuszról, a Szaturnuszról, a Jupiterről és a Vénuszról is készített képeket. Azonban nem mindenki vett részt a fotózáson: a Marsot eltakarta a kamerában visszaverődő szórt napfény, a Merkúr túl közel volt a Naphoz, a Plútó törpebolygó pedig túl kicsi, túl távoli és túl sötét volt ahhoz, hogy észlelni lehessen a Voyager rendszereivel. A NASA Jet Propulsion Laboratorya – amely a Voyager szondákat építette és kezeli – a képből készült teljes mozaikot a Theodore von Kármán Auditórium falára szerelte, amely több mint 20 métert borított be. Az elmondások szerint a Föld képét nagyon gyakran kell ezen a mozaikon cserélni, mert olyan sokan szokták megérteni. A képet a NASA 2019-ben online is elérhetővé tette.

(Kép: a Voyager 1 szonda, forrás: Flickr/Global Panorama)