Dolly volt az első emlős, amelyet egy kifejlett állat testi sejtjéből sikerült klónozni, ezzel pedig alapjaiban írta át a biológusok addigi elképzeléseit arról, mire képes egy már specializálódott sejt.
A kutatók bebizonyították, hogy egy felnőtt állat sejtje is újraindítható, és képes egy teljes szervezet létrehozására, ami korábban sokak szerint lehetetlen volt.
A sikerhez azonban elképesztően hosszú út vezetett. A Roslin Intézet kutatói 277 sejtmag-átültetést hajtottak végre, ezekből mindössze 29 embrió fejlődött odáig, hogy beültethessék őket béranyákba, végül pedig csak egyetlen bárány maradt életben: Dolly. A projekt annyira titkos volt, hogy még a farm dolgozói sem tudták, milyen jelentőségű kísérlet részesei. A tudósok csak annyit árultak el nekik, hogy kiemelten fontos vemhességekről van szó, miközben ők maguk sem mertek biztosra menni a sikerben.
Dolly megszületéséhez valójában három különböző juhra volt szükség. Egy Finn Dorset juh emlőmirigyéből származott az a testi sejt, amelynek genetikai állományát felhasználták. Egy másik juh biztosította a sejtmagjától megfosztott petesejtet, végül egy harmadik anya hordta ki az embriót. A fekete fejű skót blackface juh kiválasztása ráadásul nem véletlen volt: így már külsőre is egyértelműen látszott, hogy a megszületett bárány a fehér Finn Dorset genetikai másolata.
Bár sokan ma is úgy emlékeznek rá, mint az első klónozott emlősre, ez nem teljesen pontos. Korábban már sikerült emlősöket klónozni embriókból, sőt a Roslin Intézetben egy évvel korábban megszületett Megan és Morag is. Dolly különlegessége éppen az volt, hogy nem embrióból, hanem egy felnőtt állat testi sejtjéből jött létre, ami valódi tudományos fordulópontnak számított.
Nevét a világhírű countryénekes, Dolly Parton után kapta, méghozzá azért, mert a klónozáshoz használt sejteket az anyajuh emlőmirigyéből vették. A kutatók később elismerték, hogy a névválasztásban az énekesnő legendás idomai is szerepet játszottak, így egy tudományos mérföldkő mellé egy kis humor is társult. A bárány 1996. július 5-én, komplikációmentes ellés után született meg, és fél órán belül már saját lábán állt.
A világ azonban még hónapokig semmit sem tudott róla. A kutatócsoport addig titokban tartotta Dolly létezését, amíg minden eredményt ellenőriztek és elkészítették a tudományos publikációt. Amikor 1997 februárjában megjelent a Nature folyóiratban a tanulmány, a hír pillanatok alatt bejárta a világot. Tudósok, politikusok és újságírók egyaránt a Roslin Intézetre figyeltek, miközben az emberi klónozás lehetősége miatt heves etikai viták bontakoztak ki. Az akkori amerikai elnök, Bill Clinton is vizsgálatot kért a klónozás lehetséges következményeiről.
Sokan attól tartottak, hogy hamarosan embereket is klónoznak majd, mások viszont a gyógyászat és a biotechnológia jövőjét látták a technológiában. Bár az emberi klónozás nem valósult meg, Dolly óriási lökést adott a regeneratív orvoslásnak, az őssejtkutatásnak és a genetikai vizsgálatoknak. A következő években számos más emlősfajt is sikerült klónozni, köztük sertést, lovat, szarvast és szarvasmarhát.
Dolly élete sem volt eseménytelen. Hat egészséges bárányt hozott világra természetes úton, ami azt is bizonyította, hogy a klónozás nem akadályozza a szaporodóképességet. Később ízületi gyulladás alakult ki nála, majd egy juhok között gyakori vírusos tüdőbetegség miatt 2003 februárjában, hat és fél éves korában el kellett altatni.
Bár sokan ezt a klónozás számlájára írták, a boncolás nem talált olyan bizonyítékot, amely szerint betegsége vagy halála összefüggött volna azzal, hogy klónként született.
Három évtizeddel később Dolly továbbra is a modern biológia egyik legismertebb jelképe. Nem azért, mert ő volt az első klónozott állat, hanem mert elsőként bizonyította be, hogy egy felnőtt élőlény testi sejtje is képes egy teljes új szervezet létrehozására. Ez a felismerés új kutatási irányokat nyitott, és máig a biotechnológia történetének egyik legfontosabb mérföldkövének számít.
Ezek is érdekelhetnek:
Itt állíthatod be, hogy a Rakéta az elsők között legyen a Google keresőben