Az Astrobotic cég a NASA Tipping Point programjának támogatásával fejleszti azt a rendszert, ami a jövőben az Artemis-küldetések alatt a megbízható energiaellátást biztosíthatja a holdi tevékenységek számára. Míg az előző századi Apollo-program során az űrhajósok csak kevés időt töltöttek a Hold felszínén, így nem kellett a hosszú távú energiaellátás problémájával megküzdeniük, addig az Artemis űrhajósai már hosszabb távra rendezkednek be az égitesten és, ha nem is első emberes Artemis-misszió alatt, de a későbbiekben már akár több mint két hetet is tölthetnek a Holdon, megtapasztalva a holdi éjszaka sötétjét és hidegét. A Holdon ez az időszak körülbelül 14 napig tart és ez alatt a hőmérséklet akár mínusz 200 Celsius-fok környékére is csökkenhet, az űreszközök működőképességének fenntartásához és a munkák kivitelezéséhez viszont fontos a folyamatos fűtés megoldása.

A NASA és más űrügynökségek is a nukleáris erőművek fejlesztésében látják az egyik lehetséges utat a megszakítás nélküli energiaellátáshoz, ami helyszíntől és a rendelkezésre álló napfény mennyiségétől függetlenül tudná kiszolgálni az űrhajósokat és rovereket. Létezik azonban egy másik módszer is, amin az Astrobotic dolgozik: egy napelemekre épülő villamosenergia hálózat, aminek tesztelését már három év múlva megkezdik.

A LunaGrid egy olyan rendszernek készül, ami hatalmas, moduláris és sok helyszínen elhelyezhető panelekkel nyújt energiát a hozzájuk kábelekkel csatlakoztatott holdjáróknak vagy éppen az űrhajósok lakóegységeinek és a tudományos munkákhoz szükséges berendezéseknek. A 20 méter magas Vertical Solar Array Technology (VSAT) eszközök tartalmazzák a transzformátorokat is és később vezeték nélküli töltésre is alkalmasak lesznek. Az Astrobotic leírása szerint a VSAT-ok működőképesek mínusz 220 Celsius-fokos hidegben és megfelelő elhelyezéssel olyan helyeken is tudnak majdnem állandó jelleggel energiát termelni, ahol a Nap alig emelkedik a látóhatár fölé, köszönhetően a napelemek vertikális kialakításának. A hálózatot a Hold déli-sarkának környékén telepítik majd, ahol léteznek olyan kiemelkedések, amelyeket a napsugarak még a holdi éjszaka alatt is elérnek.

A leendő LunaGrid elődjét, a LunaGrid-Lite-ot a tervek szerint 2026-ban kezdik tesztelni a Holdon, aminek során az Astrobotic napelemekkel ellátott leszállóegysége és egy 6U CubeRover között továbbítják az energiát. A holdjáró 1 kilométer hosszú kábellel csatlakozik a leszállóegységre, amin 1 kW energiát szolgáltatnak a rovernek. A teszt alatt nem csak a napelemek teljesítményét mérik fel, hanem olyan technikai részleteket is vizsgálnak, mint például a kábelek ellenállóképessége az éles szemcséjű holdi regolittal szemben. A teljes méretű LunaGrid rendszert a tesztek sikere esetén még ebben az évtizedben szeretné kiépíteni a cég, hogy az Artemis-programot és az addigra beinduló kereskedelmi tevékenységeket is elősegítsék a hálózattal.

(Fotó: Astrobotic)